Elgondolkodtató a vezetők erkölcsi lazasága

A Bibliából tudjuk, hogy Dávid, a zsidók királya megkívánta az egyik hadvezére, Uriás feleségét. Tőle született aztán a következő király, Salamon. Mindezek ellenére „ez a dolog … nem tetszék az Úrnak.”

A Koránból meg az derül ki, hogy Mohamed elég nagy szoknyapecér volt. A többnejűséget ugyan semmi nem tiltotta, ám a próféta a nevelt fiának a feleségére is szemet vetett, s azt is einstandolta. Továbbá, valaki rajtakapta a rabszolganőjével. (Hogy ki volt Hafsa, a rabszolganő tulajdonosa, akinek a kéglijében megesett az eset – Mohamed egyik felesége, barátja vagy hittársa –, azt nem segít tisztázni sem a szent irat, sem a hozzá fűzött jegyzetek szerzője.) Allah megbocsátott prófétájának. Illetve itt már az önmegbocsátásra is volt mód. „Allah jóváhagyta nektek azt, hogy esküitek alól feloldozzátok magatokat.”

A királyoknál és prófétáknál is nagyobb hatalommal rendelkeztek a diktátorok és azok kegyeltjei. A csajozás terén is. Sztálin egyik hírhedt lakája, Berija például a nyílt utcán raboltatott el, rángattatott be a kocsijába neki megtetsző fiatal nőket. Enver Hodzsáról, „az albán nép imádott vezéréről” Horn Gyula ír, Cölöpök című könyvében. Az 1960-as budapesti látogatásakor, a díszebéd után indult a főhős lepihenni, emeleti hálószobájába. A lépcsőről, mutatóujjával hívogatóan intett nagykövete felé. De nem a férjnek szólt az invitálás, hanem a feleségnek.