Csapó Dániel élete tárult a közönség elé

„A  liberális politikus, közíró, gyakorlati mezőgazda, a magyar lótenyésztés támogatója, a nemesi felkelés tisztje, alispán, országgyűlési követ, a vármegyei nemesi árvák atyja, hazafi, a haladás embere.”  Ez mind érvényes Csapó Dánielre, s ebbe a színes életútba engedett betekintést dr. Balázs Kovács Sándor néprajztudós Tengelicen, a helyi könyvtártban nemrég tartott előadásán. Tagyosi Csapó Dániel 1778-ban született Győrben. Ifjú korában rendszeresen megfordult testvéreinél, Pálnál, aki Dunaszentgyörgyön élt, és Sándornál, aki Festetics birtok árendásaként Tolnán lakott.

Miután 1806-ban házasságot kötött Gindly Katalinnal,  a feleség örökségként kapott birtokán, Tengelicen telepedett le. Dr. Balázs Kovács Sándor egyebek mellett elmondta, hogy a kedvezőtlen adottságú birtokon a futóhomokot akácfák telepítésével kötötte meg. Takarmánynövények – és természetesen gabona – mellett más növényi kultúrákkal is foglalkozott, nemesített, többnyire külföldről hozatott fajták meghonosításával. Vetőmagnak bánáti búzát vásárolt, a dohánymagot Amerikából, a szőlőoltványokat nemeskéri Kiss Pál segítségével szintén külföldről hozatta. 

Legnagyobb sikereit azonban a mezőgazdaság korszerűsítése terén kifejtett tevékenységével érte el. Saját gazdaságait, az általa elítélt feudális keretek között ugyan, de a legkorszerűbben felszerelt termelőüzemekké fejlesztette. Tagosított majorságaiban korszerű gazdasági épületeket építtetett, bérmunkát és fejlettebb eszközöket alkalmazott, újfajta növényekkel és termelési eljárásokkal kísérletezett. Nagy gondot fordított az állatállomány felfrissítésére, a jobb fajták kitenyésztésére, a korszerűbb tartásmódra.

Alispánsága idején tett intézkedéseinek nagyobb része is a mezei gazdálkodás fellendítését szolgálta. Széchenyi elgondolásait követve, a lótenyésztést ő is a nemzetgazdaság egyik legfőbb ágazatának tekintette. Emellett messzemenően támogatta a selyemhernyótenyésztést. Közvetve a hazai ipar fellendítését szolgálta a dohánytermesztés ügyében kifejtett tevékenysége. Hasonló célokból karolta fel a kendertermesztés ügyét is.

Két cikluson át képviselte a nemességet az országgyűléseken Pozsonyban, ahol a reformellenzék egyik elismert tagjaként tevékenykedett. 1844-ben bekövetkezett halála nemcsak a vármegyei, hanem az országos közvéleményt is megrázta: tudósítások, nekrológok és emlékbeszédek sorozatával kezdődött meg a reformkor egyik első nagy alakjának emlékezet teremtése.

Dr. Balázs Kovács Sándor ismertette B. Kovács Péter idevágó kutatásának eddigi eredményeit is. A történész – aki az előadó fia – Csapó Dániel francia barátja, báró Louis Materne de Serpes de la Fage életrajzát állította össze. A nemesi származású vendég közel negyven évig a tengelici kúria lakójaként nemcsak a Csapó-család fogadott tagjává, hanem a megyei és országos közélet ismert és elismert alakjává vált.

Báró Louis Serpes, vagy ahogy a levelezésekben és feljegyzésekben gyakran említik, Serpes Lajos alakja eddig nem került a történeti vizsgálódások fókuszába. Holott a legtöbb életrajz és családtörténeti kézikönyv is említi őt, hangsúlyozva szerepét a tengelici családi birtok kertészeti és mezőgazdasági fejlesztésében. Érdekesség, hogy nemzetközi szinten is jeles személyiségnek számított, ezt bizonyítja az is, hogy önálló muskátlifajtát is elneveztek róla.