Kipusztult a tuja a kertben? Mutatjuk, mi kerüljön a helyére!

Hazánkban évtizedek óta divatos kultúrnövény a tuja. Praktikus, mert magasra nő és jól takar. Szinte nincs is kert, ahol ne lenne megtalálható legalább néhány tő a kerítés mellett. Sajnos az egykor gyönyörűen zöldellő, telt tuják egyre gyakrabban barnulnak, száradnak el. Ennek egyszerű oka van: megbetegednek. A hazai klíma valójában koránt sem ideális számukra. Ezek a növények ugyanis kiegyensúlyozott csapadék mellett, 20 fok körüli a hőmérsékleten, és magas a páratartalomban fejődnek szépen. Magyarországon túlságosan szélsőséges az időjárás: egyre gyakrabban tapasztalunk hőhullámokat, olykor huzamosan száraz a levegő, az aszályok pedig végképp megadják a tujáknak a kegyelemdöfést. A sorra megbetegedő tujákat megmenteni szinte lehetetlen, másik tujanövényt kipusztult helyére ültetni pedig teljesen felesleges. Ezekre a helyekre érdemes inkább olyan örökzöldet keresni, amelyik jobban bírja a száraz, forró nyarakat. 

Mielőtt végleg feladnánk, érdemes egy utolsó próbát tenni a növény megmentése érdekében. Először meg kell szabadítani az összes barna ágrésztől a növényt. Használjon metszőollót vagy fűrészt, ügyeljen rá,  hogy ne vigye át egyik növényről a másikra a kórokozót a szerszámmal. Utána permetezze kaptán-tartalmű növényvédőszerrel, lehetőleg 20 fok alatti hőmérsékleten, olyan napszakban amikor a permetszernek még marad lehetősége rászáradni a hajtásokra az éjszaka előtt. Ha ez nem bizonyul sikeresnek, az egyetlen mód a növények eltávolítása.

Leyland ciprus

A Leyland ciprus (Cupressocyparis Leylandii) az egyik legideálisabb sövénynak való növény, ezért is választják ilyen sokan tuja helyett. Rendkívül gyorsan nő, jól bírja a magyar éghajlatot és ezen felül roppant egyszerű a gondozása is. Nem csak a kerítés helyettesítéséra ideális, hanem a nem esztétikus kerítéseket is el tudja fedni, sőt a zöld cserjesor élő hátteret adhat kertjének. Ha nem szeretné egybefüggő sövényfallá alakítani, sorba is ültetheti, így is mutatós lesz. 

Örökzöld ezüstfa

Az örökzöld ezüstfa (Elaeagnus ebbingei) egy erőteljes növekedésű, sűrűn bokros, félörökzöld cserje, méretre nagyjából ugyanakorra, mint a tuja. Felfelé törő ágait sűrűn borítják ezüstös, sötétzöld színű levelek. Széles, terebélyes, ezért ritkábban érdemes ültetni, minimum két méter távolságot kell hagyni a cserjék közt. Gondozása egyszerű, évente kétszer érdemes visszametszeni (szeptemberben és májusban), így egyre sűrűbben fog nőni. Rendkívül jól tűri a nyári tűző napot és a szárazságot is. Mivel közepes vízigényű, öntözésére érdemes odafigyelni.

Korallberkenye

Ha valami színesebbre cserélné a tujákat, ne is keressen tovább a korallberkenél (Photinia x fraseri). A tavaszi kihajtáskor piros leveleit csodálhatjuk, a nyár közeledtével pedig bronzos árnyalatukkal üde színfolttá válnak kertben. Fehér virágait áprilisban hozza, ősszel piros bogyók díszítik, melyek kifejezetten sokáig díszítik az akár 2-3 méter magasra növő korallberkenyét. Napos, félárnyékos helyen szépen fejlődik, és bár nem nő túl sűrűre, méretes levelei miatt idővel átláthatatlan falat alkot, kifejezetten jól takar. A bőséges öntözést meghálálja.