A kormányzó avatta vitézzé Vendel Istvánt

A megyeszékhelyen, legalábbis eddig, Vendel István látta el a leghosszabb ideig a polgármesteri tisztséget. Azaz, 1921 és 1944 között volt a város vezetője. Vitézi oklevele tavaly júliusban, vásárlással került a Wosinsky Mór Megyei Múzeum újkortörténeti gyűjteményébe.

– Két jeles évfordulóhoz is kapcsolható az oklevél bemutatása – mondta el lapunknak Mácsainé Iván Éva, az intézmény történésze. – Kereken száz esztendővel ezelőtt került sor Magyarországon az első vitézi avatásra, és szintén abban az évben, 1921 decemberében vehette át Vendel István polgármesteri kinevezését Szekszárdon.

A Vitézi Rendet, amely a Horthy-korszak meghatározó szervezete volt, 1920 nyarán és őszén több lépcsőben alapították. Célkitűzése az volt, hogy a háborúban kitűnt katonákat földadománnyal jutalmazzák meg, így enyhítve a társadalmi feszültségeket. A szociális célkitűzés mellett meghúzódott egy politikai szándék is, mivel a kormányzó és köre rendkívül fontosnak tartotta a jobboldali „keresztény-nemzeti” érzelmű rétegek megszervezését a baloldallal szemben. Szükség volt egy új, megbízható elit létrehozására, amely könnyen mozgósítható, és a fennálló politikai rendet szolgálja.

– Vendel – eredetileg Vendl – Istvánt 1927-ben dr. Éry Márton alispán és vitéz Somkuthy József ezredes, vegyesdandár-parancsnok javaslatára avatták vitézzé – folytatta Mácsainé Iván Éva. – Június 26-án, vasárnap délelőtt a margitszigeti sportpályán került sor a jeles eseményre.

A korabeli leírás szerint az ünnepség harsonaszóval kezdődött. A Hiszekegy elhangzása után az egyházak lelkészei megáldották a felavatandó vitézeket. A kormányzó beszéde után következett az avatási szertartás. Vitéz Igmándy-Hegyessy Géza vitézi törzskapitány ismertette, hogy 290 tiszti és 811 legénységi állományi vitéz kerül felavatásra.

Vitéz Barcsay Ádám alezredes, főszéktartó a főkapitányi díszkarddal három ütést mért a díszpajzsra, ezután vitéz Hellebronth Antal nyugalmazott tüzérségi tábornok, a Vitézek Főkapitányának helyettese, átvéve a díszkardot, átadta azt Horthy Miklós kormányzónak, és megkezdődött az eskütétel. Az eskütétel után hatos csoportokban a kormányzó elé járultak a vitézek és féltérdre ereszkedtek. A kormányzó, mint a vitézek első főkapitánya, a díszkarddal vállukat megérintve, „A Hadúr nevében vitézzé avatlak!” szavakkal vitézzé ütötte őket.

– A Budapesti Hírlap részletesen tudósított az eseményről és természetesen a megyei sajtó is közölt híreket – tette hozzá a történész. – A városban ünneplők várták a hazatérő polgármestert. Július 9-én, a Szekszárd Szálló éttermében a vármegye vezetősége, a vármegyei vitézek, a szekszárdi bizottságok tagjai, valamint a városi tisztikar banketten köszöntötte vitéz Vendel Istvánt.

Megírta a város első monográfiáját

Szekszárd polgármestere 1944-ben szembeszállt azzal a paranccsal, amely elrendelte a zsidók elkülönítését, és nem volt hajlandó gettót kialakítani a városban. A helyi nyilas pártház irodáját sem engedélyezte a városházán. A belügyminiszter ezért Zentára áthelyezéséről döntött, Vendel István ekkor nyugdíjazását kérte.

Ő írta Szekszárd első monográfiáját, ami 1941-ben jelent meg. A Tanácsköztársasággal foglalkozó fejezet szolgáltatta az ürügyet a peréhez. A Szekszárdi Népbíróság 1946 decemberében felmentette, de még sokáig rendőrségi megfigyelés alatt állt. Ezután visszavonultan élt előhegyi tanyájában, egészen 1967. március 6-án bekövetkezett haláláig.

Borítóképünkön: Mácsainé Iván Éva az 1927-ből származó, díszes avatási oklevéllel