Történelmi emlékhellyé válhat a körtvélyi rom

Kora Árpád-kori templom alaprajztisztázó feltárását végezte el a Wosinsky Mór Vármegyei Múzeum 2022 nyarának végén Madocsán. A községi önkormányzat megbízásából zajló munka helybeli lakosok – köztük Baksa Ferenc polgármester és több képviselő-testületi tag – tevékeny közreműködésével zajlott. A szakmai vezetést dr. K. Németh András látta el. Alábbiakban a múzeum régész főmuzeológusának összegzését idézzük. 

„A templom és a körülötte fekvő falu a Duna egykori mellékága mellett, egy enyhén kiemelkedő göröndön fekszik; egy 14. századi oklevél egyenesen a Dunában – bizonyára annak ágai között – fekvőnek mondja a birtokot, amelynek határában vizafogó tanya is volt. A templom helye régebbről ismert: már a 19. század végén említették az itt látható épületmaradványokat, amelyeket két évtizeddel ezelőtt sikerült terepbejárással is azonosítani.

A templom körül fekvő elpusztult falu a felszínen gyűjtött kerámiatöredékek és fémtárgyak, érmék – amelyek sora első királyunk, Szent István dénárjával indul – alapján a 10–12. században létezett. A középkor későbbi évszázadaiban már nem volt lakott, a mongol hadak útvonalát ismerve elképzelhető, hogy a tatárjárás idején pusztult el. A későbbi írásos források és az újkori térképek alapján a települést Körtvélynek hívták.

Az épület alaprajzát talajradarral Lóki Róbert, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem munkatársa mérte fel 2019-ben. A radarkép alapján egy rendkívül kis méretű, 8,7 × 6,1 méter legnagyobb külső méretű, egyenes szentélyzáródású, enyhén trapéz alakú hajóval rendelkező templom rejtőzött a földben. Feltárásunk célja annak megállapítása volt, hogy az alaprajz milyen módon maradt meg: a földben alapfalak vagy törmelékkel visszatöltött alapozási árkok vannak, illetve ezek milyen mélységben találhatók. A templom hossz­tengelyében egy hosszabb kutatóárkot húztunk, kettőt pedig erre merőlegesen: az egyiket a nyugati zárófalra, a másikat pedig a hajó és a szentély találkozásánál. 

A feltárás a geofizikai felmérésen kimutatott alaprajzot lényegében nem módosította, csak a pontos méreteket és a falak fizikai jellemzőit tette pontosabbá. A templom főbb méretei: teljes külső hossza 878 centiméter, legnagyobb külső szélessége a hajó keleti falánál 590 centiméter.

Azaz a geofizikai felmérés eredményéhez képest mindössze 10-20 centiméter a különbség. A templom hajórésze, ahogy a talajradaros felmérés is jelezte, kissé trapéz alakú: a keleti oldalon valamivel szélesebb, mint a nyugatin. A hajó belső hossza 420 centiméter, szélessége 406–420 centiméter, belmérete mintegy 17,5 négyzetméter. Azaz kisebb, mint egy átlagos mai lakószoba. 

A templomon belül egyetlen sírt találtunk, melléklete nem volt. A falakon kívül további négy temetkezést észleltünk, de nem bontottuk ki azokat. Érdekesség, hogy mindegyik sírban gyermek vagy fiatalabb ember nyugodott. Feltárásunk nem sok leletet eredményezett: közülük kiemelkedik egy, az alapozás habarcsába ragadt vonalkötegdíszes kerámiatöredék, valamint a kidobott földből begyűjtött bronz karikaékszer.

A templom a korszakban is szokatlanul kis mérete és hajójának csaknem pontosan négyzetes volta, valamint a körülötte gyűjtött érmék alapján a kora Árpád-koron belül is feltehetőleg a 11. században épülhetett. Mint ilyen, jelenlegi ismereteink szerint Tolna vármegye egyik legkorábbi falusi templomának számít. 

Az államalapítás után talán nem sokkal később épült templomocska a helyiek számára is különös jelentőséggel bír. A madocsai önkormányzat tervei közt szerepel, hogy a templom megmaradt alapfalait – amelyet a mezőgazdasági művelés lassan, de biztosan megsemmisít – történelmi emlékhellyé alakítja.” 

A szántás alatt közvetlenül jelentkeztek a templom löszkonglomerátumból és kevesebb tört mészkőből épült, sóderos mészhabarcsba rakott alapfalai. Az építőanyag között római kori téglatöredékek is előfordultak. Az alapozási árkokban többnyire megmaradtak az alapfalak, azokat nem hordták el, nem termelték ki teljesen a templom pusztulása után. 

Az alapfalak kelet felé haladva egyre kisebb magasságban őrződtek meg, mert a templomnak helyet adó domb ebben az irányban erősen lekopott. Az északi hajó- és szentélyfal találkozásánál alapozás helyett csak a törmelékkel visszatöltött alapárkot találtuk meg, a szentély keleti falánál pedig már csak egyetlen sor kő maradt meg az alapozási árok alján, helyenként pedig már az alapárok alját is elérte a szántás. 

Ennek megfelelően felmenő falat és járószintet sehol nem tudtunk megfigyelni. Az alapfal legjobban – 35 centiméter magasságban – a nyugati oldalon maradt meg, ahol egy rövid szakaszon teljesen mélységében kibontottuk.