A költő óriás megkapó verssel köszöntötte az író fejedelmet

Beavatások címmel jelent meg 1991-ben Baka István prózáinak gyűjteménye. A Szekszárdi Wosinsky Mór Múzeum irodalomtörténeti gyűjteményében található egy, a szerző által dedikált kötet. Az előzéklapon a következő, golyóstollal írt ajánlás olvasható: „Mészöly/ Miklósnak/ baráti tisztelettel/ Baka István/ (az ötödik írás, az Én, Thészeusz még nem szerepelt kötetben, ha időd engedi, olvasd el = s bocsásd meg, hogy/ a városba vezető út eperfáit/ jegenyékre cseréltem./ B. I.)”.

A könyv július hónap műtárgya az intézményben. A részletekről Ódor János Gábor, a múzeum igazgatója adott tájékoztatást lapunknak. Bevezetésként elmondta, hogy Tolna vármegye székhelyéhez több, jelentős író és költő kötődik. Közülük Mészöly Miklós (1921–2001) és Baka István (1948-1995) alkotásainak különösen fontos színtere és ihletője volt Szekszárd. Baka István majd egy generációval fiatalabb volt Mészöly Miklóshoz képest: elsőként a hetvenes években találkozott az idősebb pályatárs nevével és munkáival. Másfél évtizedes személyes ismeretségüket visszaemlékezések, a megmaradt levelezések és egyéb dokumentumok alapján lehet rekonstruálni. Az 1982–1992 közötti évekből tíz egymásnak írt levelet, valamint két-két, dedikált kötetet ismerünk. 

A kölcsönös tisztelet hangján írt levelekben szekszárdi témák, találkozások előkészülete, Baka István szakmai segítségkérése, Mészöly Miklós egy pályázathoz ígért ajánlása, írói bíztatása szerepelnek. Egymásnál vendégeskedtek is, Mészöly Miklós 1981-ben Szegeden a Retek utcában Baka Istvánnál szállt meg, amikor a szegedi egyetemen a hatvanadik születésnapját ünnepelték. Mészöly Miklós nyilvánosan nem szerepelt együtt Baka Istvánnal, bár éppen a vármegye székhelyén, a Szekszárdi Garay  János Gimnáziumban terveztek közösen 1987-ben egy végül elmaradt író-olvasó találkozót. Mészöly Miklós publikált írásaiban nem értékelte Baka Istvánt. Azonban 1998-ban, Baka István ötvenedik születésnapjához közel, Szekszárdon, az egykori Úttörőházban, Móser Zoltán Látom magamban… című, íróportrékból rendezett kiállításnyitóján Mészöly Miklós hosszan beszélt Baka Istvánról. A megnyitó szövege azonban sajnos elkallódott, közgyűjteménybe nem került.

Baka István egy 1989-es televíziós beszélgetés alkalmával így vallott Mészöly Miklósról. „És én, bár nem ismertem a régmúlt időket, s fogalmam sem volt arról a kultúráról, amit ezek jelentettek, húsz évvel később, Mészöly Miklós novelláiból értettem meg, hogy mi volt a régi Szekszárd; és persze a Halálfiaiból, Babits könyvéből.” Valamint: „Nekem abban, hogy Mészöly Miklóst – akit nagyon száraznak éreztem –, hogy őt megszeressem, sokat segített a saját szekszárdiságomra való ráébredés, és hogy megkeressek mindent, ami ehhez a városhoz tartozik, és hát Mészöly Miklós talán legszebb műveit írta Szekszárd ihletésével. Azt nem mondanám, hogy Szekszárdról, mert az irodalomban a helyszínek mindig spiritualizálódnak, mint ahogy már a Halálfiaiban is, az Szekszárd is, Pécs is, és egyben a magyar kisváros is.”

Baka István 1993-ban a szegedi rádiónak így nyilatkozott: „Ugyanebbe a gimnáziumba járt Mészöly Miklós, valamivel később Lázár Ervin – utólag büszke vagyok, akkoriban nem tudhattam róluk (…) Mészöly Miklós amúgy sem volt szalonképes a hatvanas évekbeli Szekszárdon – polgári származása, dacos különállása nem tette kívánatos vendéggé abban a városban, ahol a Lisztet egykor vendégül látó Augusz-ház földszintjén egy autójavító vállalat irodái voltak. Szégyenkezve vallom meg, bár nem az én szégyenem – kamaszkoromban hamis kép élt bennem Babitsról, Mészöly Miklósnak pedig a nevét sem hallottam. Igaz, amikor – már huszonévesen – olvasni kezdtem, még sokáig túlságosan szikárnak, szigorúnak éreztem a prózáját, – talán nem véletlenül, egy idős gimnáziumi matematikatanárom alakját idézte fel előttem – Menyus bácsiét (azaz Létay Menyhért,  a gimnázium legendás hírű matematika-fizika szakos tanára), aki már Mészölynek is tanára volt, – ő volt az, aki 1944. március 19-én egy pofonnal hazaküldte a forrófejű diákot; Miklós egy szál pisztollyal a zsebében indult volna harcolni a német megszállók ellen.”

Az összeállításból nem maradhat ki Baka István 1990-ben írt nagyszerű verse, a Mészölynek ajánlott Képeslap 1965-ből, mely így fejeződik be. „Nem tudok rólad, félig tiltva vagy, / és nem tudom még, hogy Te vezeted / a leforrázott égi sereget: / megrontott mézü múlt napok hadát, / de már előre megmosolygod a / Megbocsátás suta őrangyalát.”