Augusz Antal báró tekint le ránk Than Mór festményéről

Idős, ősz hajú és bajuszú férfi háromnegyed alakja látható sötét háttér előtt. Aranygombos fekete díszmagyar felett ékkövekkel kirakott, aranyozott mentekötő láncot és övet visel. Jobb kezében fekete tollas csákó van, gyöngyökkel, csüngőkkel ékesített tollforgóval. Bal kezében díszes kardot tart. Nyakában vörös szalagon a Krisztus-rend keresztjét viseli, bal mellén a Szent István-rend keresztje és csillaga látható. A festményen Augusz Antal báró látható.

Ez az alkotás február hónap műtárgya a Wosinsky Mór Múzeumban. A részletekről Lovas Csilla, az intézmény irodalomtörténész főmuzeológusa adott tájékoztatást, ami alább olvasható.

Francia és olasz földön is járt

Than Mór (1828–1899) festőművész – az alkotó – eredetileg jogásznak készült, de már egyetemi évei alatt Barabás Miklósnál tanult rajzolni. Később, 1848-ban Görgey táborában hadifestőként örökítette meg az eseményeket. 1851-től Bécsben a Képzőművészeti Akadémián, majd Karl Rahl magániskolájában tanult, ezt követően Párizsban képezte magát. Itáliai tanulmányútja után, 1860-ban tért haza. A történelmi kompozíciók mellett életképeket, oltárképeket és portrékat is alkotott. Az 1860-as évek közepétől Lotz Károllyal együtt a Pesti Vigadó és a Nemzeti Múzeum nagyszabású freskóit festette meg. 

Reprezentatív arcképmegrendelésekkel is elhalmozták: 

Augusz Antal háromnegyed alakos képe is a jelentős megbízások közé tartozik. A sötét háttérből a fej megvilágítása emeli ki a fekete díszmagyaros férfi portréját. A nyílt, határozott tekintetű férfiarc szinte fotografikus hűségű ábrázolása, ami a ruha, az ékszerek és kitüntetések aprólékos megjelenítésével párosul. A festmény Augusz Antal hatvanadik születésnapja alkalmával készült.

Augusz Antal báró kiegyezésben is közreműködött

Augusz Antal (Szekszárd, 1807. február 10. – Szekszárd, 1878. szeptember 9.) A több nyelven beszélő, tehetséges ifjú jogi végzettséget szerzett és vármegyei szolgálatba állt. 1836-ban Bezerédj Lászlóval együtt beutazta Európát, a múzeumok, a hangversenyek és a zenei események mellett érdekelte a nyugati ipar, mezőgazdaság és különösen a szőlőművelés és bortermelés is. Hazatérve pályája haladt előre a hivatali ranglétrán, 1843−1848 között alispán volt. Tolna vármegye reformnemzedékéhez tartozott, majd a negyvenes évek közepétől a konzervatívokhoz csatlakozott. 

A szabadságharc ideje alatt a közélettől visszavonult. 1849. augusztus 20-án császári és királyi kormánybiztosnak nevezték ki Tolna megyében, októberben Tolna, Baranya és Somogy megyék kerületi főispánjának. 1850-ben megkapta a Szent István-rendet, novembertől Pest kerületi főispánja lett. 1852−1859 között a budai helytartóság alelnöke volt. 1853-ban osztrák bárói rangra emelték, a következő évben a pápa a Krisztus-rend vitézévé választotta. 

Az ötvenes évektől jelentős szerepet játszott a közéletben, 1851−1859 között a Nemzeti Színház igazgató bizottmányának elnöke, és maradandó érdemeket szerzett a zenei élet fellendítésében is. A kiegyezés előkészítésében is szerepet játszott.

Barátja volt a zene zsenije

Augusz Antalt több évtizedes kapcsolat fűzte Liszt Ferenchez, a zeneművész négyszer látogatta meg Szekszárdon. Barátja halálakor Liszt írta Ábrányi Kornélnak: „Augusz elvesztése a legfájdalmasabban érint. Az Esztergomi mise első előadása óta – több mint húsz éve – lélekben egyek voltunk. S ugyancsak ő volt, aki elhatározásomban, hogy magamat Budapestre kötelezzem, különösen megerősített.”

A portrét, a tulajdonukban lévő Liszt levelekkel együtt, Augusz Antal unokája, Schell Józsefné Sigray Klára családja ajándékozta a Tolna Vármegyei Levéltárnak, ahonnan a festmény átadásra került a múzeumba. Az arckép, ami egykor a család Katalinpusztai kastélyának könyvtárát díszítette, ma a vármegyeházán a Tájak, települések, emberek című kiállításon látható, mely Liszt Ferenc szekszárdi látogatásait és Augusz Antallal való barátságát is bemutatja.