Az isteni Diegót nem lehet soha elfeledni

Lehetett szeretni és lehetett nem szeretni, de egyvalamit nem lehetett elvitatni tőle. Zseni volt, egy olyan futballista, aki még szebbé varázsolta ezt a csodás játékot. Szurkolók milliói gyászolják, s Tolna megyei futballszakemberek sem feledik.

Élőben látni élmény volt

„Ott voltam az Újpest–Napoli meccsen 1990 októberében, óriási élmény volt élőben látni – hozott elő egy emléket Bakalár László, az ismert megyei futballszervező. – Sosem felejtem el, hogy egy csapattársával úgy jött ki a játékoskijáróból, hogy a vállukon dekáztak a labdával. Nagy élmény volt a nyolcvanhatos világbajnokság, az angolok ellen szerzett kezezős gólját senki sem felejti. Ganxsta Zolee jó barátom, ő nagy rajongója volt. Egyszer kiment Argentínába a Boca Juniors egyik bajnokijára, amelyik nem kezdődött el időben. Tanácstalanul kérdezte, hogy miért van mindez, mire azt mondták neki, hogy addig nem indul útjára a labda, amíg a király nem érkezik meg. Amikor megjött, a páholyából meglengette a pulóverét – ez volt a jel a játékvezetőnek a kezdésre” – fogalmazott.

Muzsikált a labda

„Azt gondolom, a mi generációnknak meghatározó élmény, hogy láthattuk őt futballozni – mondta Máté Csaba, a Ferencváros szekszárdi származású másodedzője. – Ha hozzáért a labdához, az szinte muzsikált. Képes volt meccseket eldönteni, képes volt egyedül világbajnokságot nyerni, és ezt nem túlzás kijelenteni. Olyan dolgokat tudott a labdával, amelyeket csak a zsenik tudnak – ez különböztette meg őt a többi korszakos klasszistól, akik idézőjelben csak jó játékosok voltak. Most, halála után látszik csak igazán, hogy milyen hatást váltott ki az emberekből, Nápolyban például még azok a fiatalok is sírva gyászolták, akiknek meg sem adatott, hogy láthassák játszani” – zárta.

Az embert szerette

Amikor a nyolcvanhatos vébét megnyerte Argentínának, még kisgyerek voltam, de később teljesen elvarázsolt – mondta Vizdár Zsolt, a Szekszárdi UFC edzője. – Nagy rajongója voltam, igazi zseni volt, aki sosem foglalkozott azzal, hogy más mit mond, amit ő akart, azt csinálta. Talán ezért is szerettem meg, mert valahol hasonlítunk egymásra. Rengeteg legenda kering vele kapcsolatban a világhálón, ha csak a fele igaz az ott leírtaknak, akkor mostanában nem születik még egy ilyen futballista, mint ő” – zárta a szakember.

Borítóképen az 1986-os világbajnokság ikonikus jelenete: Maradona kézzel juttatja a labdát az angolok kapujába