Húsz éve a tatami bűvöletében a Gemenc Judo Klub

Minden 1978-ban kezdődött, még jóval a Gemenc Judo Klub megalakulása előtt. Szepesi József abban az évben a Testnevelési Főiskolán szerzett friss sportedzői papírjával és családjával Varga Ferenc hívószavára jött az ekkortájt megalakult Szekszárdi Dózsába edzőnek. A klub 1982-ig működött, miután Szepesi József úgy döntött, hogy Pakson folytatja a tanítást.

Közben Dávid fia felcseperedett, s édesapja nyomdokaiba lépve ő is a cselgáncs mellett tette le a voksát. A Rendőr Judo Klub akkori elnöke az a Váradi János volt, akivel Szepesi József egykoron az ifjúsági nemzeti csapatban is szerepelt. Az elnök kapva kapott a lehetőségen, s 1996-ban visszacsábította őt a megyeszékhelyre. A két korábbi válogatott bajtárs kapcsolata azonban az ezredfordulón megromlott, 2000 decemberében, az év utolsó edzésén a Szepesi és a klub útjai különváltak.

Addigi munkáját és hozzáállását mutatta, hogy szinte valamennyi gyerek mellette volt, akikkel nem tehette meg, hogy szélnek ereszti őket, így alakult meg 2001. március 7-én a Gemenc Judo Klub. Kezdetben húsz-huszonkét fővel zajlottak az edzések, majd a toborzásnak is köszönhetően ez a létszám megduplázódott. Az eredmények pedig jöttek, elsősorban a három válogatott kerettag, Nász András, Tibai Tamás és Szepesi Dávid szállította a sikereket. Ezek azonban nem jöttek volna össze, ha a klub első elnöke, Papp Endre és a most is regnáló Tancsa Zoltán nem segítenek. Nem kizárt ugyanis, hogy most nem ünnepelnék meg az egyesület 20. születésnapját, ha ők nincsenek, mondta Szepesi József.

A nagy létszám miatt Patyi Károly, később Sztancs Gábor segítette edzőként munkáját, s velük, 2007-ig bezárólag tekinthető a klub első korszaka. Az 1997-es korosztály magja, gerince volt az igazán daliás csapat, Hunyadi Bence révén 2005-ben szerezték meg az első magyar bajnoki címet, csapatban pedig harmadik helyen zárt a klub.

Időközben három keresztszalag-szakadással és műtéttel a háta mögött, mindössze 22 évesen Szepesi Dávid „nyugdíjba” vonult, s miután elvégezte a Testnevelési Főiskolát, édesapja mellé szegődve már kétfelé oszlott a munka a klubnál (a két fent említett edző elhagyta a klubot, így ketten maradtak). A következő tíz év az egyesület második korszaka volt, amit nyugodtan nevezhetünk aranykorszaknak is.

Ekkor tarolta le az országot az Ács Balázs, Berlinger Gábor, Mátics András, Lovász Bálint, Sárecz Márton fémjelezte ötös. Közel száz magyar bajnoki aranyérmet szereztek, Ács a diák C korcsoporton kívül valamennyi osztályban bajnok lett. Összesen tizenhárom első helyezést ért el, valamint hatszor csapatban is a dobogó legfelső fokára állhatott.

Szepesi József azt vallja, az egyesület erejét az mutatja meg, hogy milyen a csapatközösség. Nos, ezek szerint az kiváló volt. Az országos bajnoki érmek mellett ifjúsági világ- és Európa-bajnokság is kijutott a Gemenc JK-nak, Sárecz révén pedig az ifi olimpia is összejött (Szekszárdon erre azóta sem cselgáncsban, sem más sportágban nem volt senki képes).

A sikerkorszaktól, ahogy Szepesi József fogalmaz, „jóllaktak”. Lanyhult a verseny iránti akart és a fegyelem. Ez annak is betudható, hogy ugrásszerűen megnőtt a versenyzők száma, miközben az edzői létszám nem változott. Egészen idén január 1-jéig, amikor Friedrich Gábor személyében, aki most tette le az edzői vizsgát, nemzetközileg is komoly versenyzővel bővült a stáb.

Mint azt a vezetőedző mondta, vele nagyon egy irányba gondolkodnak, mindenről ugyanaz a véleményük, emellett ígéretes korosztálya is van a klubnak. Velük szeretnének egy újabb fejezetet, egyben remélhetőleg egy második sikerkorszakot írni a Gemenc Judo Klub történetében.

Borítóképünkön: Emlékezetes csapatverseny után készült fotó. Állnak (balról): Molnár András, Kurityák Máté, Árvai Levente, Hunyadi Bence. Guggolnak: Lovász Bálint, Berlinger Gábor, Mátics András