Theodoreán szebb szülinapot nem is tudott volna elképzelni

– Isten éltesse utólag is! Még benne vagyok a nyolc napban...

– Köszönöm szépen, nagyon jólesik – felelte az Atomerőmű KSC Szekszárd csapatkapitánya, a harmincadik születésnapját pénteken ünneplő Theodoreán Alexandra.

– Jól sejtem, hogy az egyik legemlékezetesebb születésnapja a mostani?

– Ha arra céloz, hogy csütörtökön bejutottunk az Európa Kupa négyes döntőjébe, akkor azt mondom önnek, hogy ennél szebbet el sem tudtam volna képzelni. Mintha az égiek is így akarták volna elrendezni. Még most sem tudom igazán felfogni, hogy mit is vittünk véghez, ha valaki öt évvel ezelőtt, amikor Djokics Zseljkóval elkezdtük a közös munkát, azt mondja nekem, hogy négyes döntőt fogunk játszani egy európai kupasorozatban, biztosan megmosolyogtam volna.

– Sikerült azért ünnepelnie?

– A csapattal már igen, péntek este pedig előbb a szurkolókkal, majd otthon a családdal is koccintottunk a sikerre. Elképesztő érzés volt, amikor megláttuk, hogy ilyen sokan várnak bennünket a szekszárdi sportcsarnok előtt. Boldogok vagyunk, hogy ebben a nehéz helyzetben is kitartanak mellettünk a szurkolóink, ez nagyon sokat jelent nekünk. Remélem, hogy már nem kell sokat várni arra, hogy a pályán is együtt ünnepelhessünk majd velük. Hálásak vagyunk a városnak, a bennünket szintén fogadó Ács Rezső polgármester úrnak is, azt gondolom, ez a siker nemcsak a klub, hanem Szekszárd sikere is.

– Tegye a szívére a kezét: gondolta volna, hogy bejutnak az EK négyes döntőjébe?

– Aki ismer engem, az tudja, hogy olyan vagyok, aki kergeti az álmait. Személy szerint a franciáktól tartottam a legjobban, s amikor megvertük őket kedden, már biztos voltam benne, hogy meg fogjuk csinálni, és a törököket is legyőzzük. Azt ne kérdezze, hogy ezt mire alapoztam, de ezt éreztem, és bejöttek a megérzéseim.

– Lehet tovább álmodni?

– Szerintem, akinek nincsenek álmai, annak nem is érdemes ezt csinálni. Nagyon szeretnénk döntőt játszani, mert az lenne csak a hab azon a bizonyos tortán.

– Milyen volt egy világsztárral egy csapatban játszani?

– Dewanna Bonner fantasztikus játékos, óriási élmény egy csapatban lenni vele. Bár csak öt napot tudott velünk készülni, mindig a leg­kritikusabb pillanatokban szerzett fontos pontokat, s már a jelenléte is óriási pluszenergiákat adott nekünk. Pedig igazából még csak ismerkedünk vele, és neki is idő kell ahhoz, hogy még jobban beilleszkedjen – ennél csak jobb lehet.

– Sok idejük nem lesz az ünneplésre, szerdán a Csata ellen már az elődöntőbe kerülés lesz a tét a hazai bajnokságban. Vissza lehet zökkenni a valóságba az álmok világából?

– Nagyon várjuk már a negyeddöntőt, mert a nemzetközi kupa mellett a magyar bajnokságban is nagy célokat tűztünk ki. És vannak olyan álmaim, amiket még szeretnék valóra váltani!

Megint eredményre vezetett az öt éve gyakorolt szisztéma

„Öt éve dolgozom Szekszárdon, s minden évnek volt valami tanulsága. Valami újnak kellett ismét történnie, mint amikor 2017-ben először jutottunk a bajnoki döntőbe, vagy amikor 2018-ban Magyar Kupát nyertünk Sopronban a későbbi Euroliga-ezüstérmes ellen. A csoda azért csoda, mert nem lehet állandóan megismételni, de most ismét csodát tettünk. Nekem azért különleges ez, mert a csapat betartotta a taktikai utasításokat, s az öt éve gyakorolt szisztéma megint eredményre vezetett. Valóban szintet léptünk, de nem elégszünk meg ennyivel, döntőbe szeretnénk jutni és élvezni a final fourt” – mondta Djokics Zseljko, a KSC vezetőedzője.

Borítókép: Studer Ágnes (b) és Theodoreán Alexandra (k) – nagy sikerre koccintottak