A női szakág sorsa is múlott az Európa-bajnoki selejtezőn

– Júliusban Oroszország kizárásával beugróként vettek részt a Final Fourban. Miután az oroszok idén nem indulhattak a selejtezőben, elvárható volt a továbbjutás?
– Sokan azt gondolták vagy gondolják a mai napig, hogy a legjobb négy nemzet között vagyunk és mindenképpen meg kell, meg kellett nyerni a selejtezőcsoportot – válaszolta lapunk megkeresésére Folk Zsuzsanna, a Tolna-Mözsön nevelkedett válogatott játékos. – Ezért nagy nyomás volt rajtunk és lelkileg is megszenvedtünk a tornán. Ha nem jutunk ki az Európa-bajnokságra, kérdésessé vált volt a női futsal jövője. Miután kétévente rendezik a kontinenstornát, nem lehettünk volna biztosak abban, hogy a válogatott pályára lép-e és játszik-e mérkőzést a két kvalifikáció között. Az sem könnyítette meg a dolgunkat, hogy négy, szinte azonos képességű válogatott került egy csoportba, ahol bármi lehetett volna. És lett is, hiszen az utolsó mérkőzés döntött végül a továbbjutásról.

– A szlovákok elleni 1–1-es döntetlen után nem tartottak attól, hogy nem lesz meg az Eb-szereplés?
– Habár volt egy hét összetartásunk és játszottunk egy felkészülési mérkőzést elutazásunk előtt, Szlovákia ellen még mindenki ismerkedett a másikkal. Másfelől nem tudtuk, mire számíthatunk ellenfelünktől, úgyhogy ez egy tipikus első mérkőzés volt, ahol igazságos döntetlen született. Utána csak arra gondoltunk, hogy a hátralévő két meccsünket meg kell nyernünk. Benne volt a pakliban, hogy rezeghet a léc, hiszen a bosnyákok az első fordulóban legyőzték a cseheket.

– A következő találkozón egy-egy góllal és gólpasszal vette ki a részét.
– Nyilván örülök neki, hogy kivettem a részem a sikerből, de nem az volt a fontos, hogy ki rúgja a gólokat, csak a győzelem számított. A bosnyákok ellen is hátrányba kerültük, de csapatként sikerült fordítanunk ellenük. Vannak kiemelkedő játékosok a válogatottban, de azt gondolom, hogy csapatként vagyunk igazán jók. Ez volt az a kulcsfontosságú mérkőzés, amit ha behúzunk, van még esélyünk a továbbjutásra.

– Csehek már könnyű falatnak bizonyultak?
– A három ellenfél közül ők voltak a leggyengébbek, de a dolgunkat megnehezítette, hogy hazai pályán játszottak, nézőből is több volt ezen a mérkőzésen. Illetve az is, hogy előre tudtuk a másik találkozó eredményét, s miután a bosnyákok legyőzték Szlovákiát, győzelmi kényszerben léptünk pályára. A tizedik percben már öt a négy ellen támadtak ellenünk, sokkal jobban kellett összpontosítanunk védekezésben, de sikerült három gólt szerezünk, amivel kivívtuk az Európa-bajnokságon való részvételt. 

– A márciusi Final Fourba ugyanaz a négy válogatott jutott, mint az ideibe. Miben bízik?
– A legjobb az lenne, ha már az elődöntőben megismétlődne a júliusi Spanyolország–Portugália finálé, minket pedig Ukrajnával sorsolnának össze. Azt nyáron is láthattuk, hogy a másik két nemzet kiemelkedik, az ukránok ellen talán pariban lehetnénk a döntőbe jutást illetően. Fél füllel úgy hallottam, hogy Debrecen megpályázza a rendezés jogát, ami nagyot lendítene a sportág megítélésén, ráadásul hazai közönség előtt elénekelni a himnuszt, az felemelő érzés lenne.