Száz éve született a megyei sportújságírás atyja

A vármegyei sportújságírás nagy öregje, Nyakas István száz éve született. Az évforduló kapcsán felelevenítjük alakját fia, Nyakas László segítségével. Nyakas István sajnos már több mint tíz éve elhunyt, de emléke él az olvasókban, és azokban, akiket az újságírói pályán való elindulásban segített.

Wessely Gábor

Nyakas István egy 2007-es interjú készítésekor

Fotó: Bakó Jenő

Száz éve, 1923. szeptember 1-jén született Nyakas István, lapelődünk, a Tolna Megyei Népújság egykori sportrovatvezetője. Azért tartozik a sokat emlegetett újságírók közé, mert nyitott, közösségszervező, másokat is a pályára csábító, példaképnek számító ember volt. Nemcsak tudósított a sportról, de nagyrendezvényeket, például bokszgálákat szervezett, és játékvezetőként is tevékenykedett. Volt, aki az ő ösztönzésére lett focibíró.

Fia, az ismert szekszárdi vállalkozó, Nyakas László így emlékszik rá: – Bárhova mentem fiatalkoromban és bemutatkoztam, azonnal azt kérdezték, hogy az újságíró-e az apám. Mindenütt ismerték. Én nem sajtós pályát választottam, de Timi lányom rövid ideig dolgozott újságnál, a Balázs fiam pedig évekig aktív játékvezető volt. Úgyhogy a gének mocorognak. Apám nagy erőssége volt a szarkasztikus jegyzet. A csipkelődős sportsztorijait úton-útfélen emlegették.

Akkoriban persze még nem volt ekkora médiadömping, se helyi tévé, se helyi rádió, amit az újság írt, az számított hírnek, beszédtémának. Azt is fontos még róla tudni, hogy stabil tudósítóhálózatot épített ki, még az utódainak is azok az emberek küldözgették a falujukból, városukból a hétvégi meccseredményeket és beszámolókat, akiket ő szervezett be. Szívesen adta át a tudását, az ő istápolásával nőtt bele a szakmába többek között Bálint György, Takács Zsuzsa és a későbbi rovatvezető utódja, Fekete László.

A mai közlekedési és távközlési viszonyok közepette nehezen képzelhető el, hogy milyen volt egy újságíró élete az ötvenes években. (Itt most a politikai helyzettel nem foglalkozva.) Nyakas István egy interjúban elmesélte, hogy a nagymányoki meccsekre úgy tudott eljutni, ha elment Bonyhádig busszal, s onnan átgyalogolt. Visszafelé ugyanígy. Megesett, hogy lekéste a járatot, és gyalog ballagott vissza Szekszárdra. Nem voltak még autók, nem lehetett stoppolni, nem volt hangrögzítés, noteszba, ceruzával jegyezte le a leendő cikkek anyagát. S ennek dacára is tudott maradandót alkotni, még Puskást is meginterjúvolta.

Népszerűsége 2011-ben bekövetkezett haláláig töretlen volt. Visszavonulását követően is meg-meghívták különböző rendezvényekre, ahol megköszönték, hogy olyan sokat tett a megyei sport, a megye sportolóinak népszerűsítéséért.

Hajnalban tudott legjobban dolgozni

Nyakas István 1923-ban született Székesfehérváron. Édesapja kárpitos volt, s mivel Szekszárdon talált megfelelő munkalehetőséget, átköltözött a családjával 1932-ben. Felnőve Nyakas István is az apja mesterségét tanulta ki, de 1953-tól külső munkatársa lett az akkori megyei lapnak, a Tolnai Naplónak. Elvégezte az újságíró iskolát, főállásba került – a lap 1956-tól Tolna Megyei Népújság néven jelent meg –, s onnan ment nyugdíjba, a sportrovat éléről 1983-ban.

Hajnalban szeretett és tudott legjobban dolgozni, öt-hat órakor, s amikor mások kilenckor bementek a Sajtóházba, ő már kifelé jött, kész anyagait leadva. A helyi közélet ismert alakja volt, nagyra tartották a munkásságát, hosszú élet adatott neki, 2011-ben hunyt el.