„Kongó szofttal” nyerte a világkupát Mexikóvárosban a tolnai gimi tanárnője

Főfainé Balics Viktória világra szóló sikere természetesen nem előzmény nélküli. Négy-öt éves korában kezdett pingpongozni, hatévesen már igazolt versenyző volt, Zalaegerszegen. Újabb négy esztendővel később került Tolnára, a nagy hírű tolnai asztalitenisz klubhoz, de középiskolás korában nem játszott. Főiskolás éveiben aztán újrakezdte, játszott NB II-es, NB I-es csapatokban, a Szekszárd AC-val NB I-es bajnoki címet is nyert. Az évek múltával sem hagyta abba a játékot, nemzetközi szenior versenyeken indult, és jelenleg, ötven felett is játszik, a Tolna Megyei Szabadidő SE (TMSZSE)színeiben.

Egy kis pingpong-történelem

Világkupa-győzelmének taglalását muszáj némi pingpong-történelemmel kezdeni. A „meglettebb” korúak még emlékezhetnek arra, hogy néhány évtizeddel ezelőtt az iskolai szünetekben játszott pingpongasztal körüli „forgózások” során volt, aki a puszta tenyerét használta, mások valamilyen éppen kéznél levő sima fadarabot. De a legmenőbbek is legfeljebb vékony szemcsés gumiborítású ütővel játszottak, amit a diáknyelv csak „kongó szoft”-nak hívott.

Nos, az asztalitenisz, mint versenysport ilyen „kongó szoft”, angolul „hardbat” ütőkkel indult Angliából, a 20. század elején – az első világbajnokságot 1926-ban rendezték. Minden idők legeredményesebb asztaliteniszezője, Barna Viktor is ilyen ütővel verte tönkre a világot, 22 (!) vb-címet szerezve.

Egy japán versenyző aztán 1952-ben új, a labdának teljesen más mozgást adó szivacs borítású (szoft) ütővel nyerte a világbajnokságot. Ettől kezdve a top profi mezőny máig a különféle típusú gumi és szivacsborítású ütőket favorizálja, a hardbat ütők háttérbe szorultak.

De nem teljesen. A 2010-es évektől kisebb fajta reneszánszát kezdte élni a szivacs nélküli ütőkkel – ezek között is háromféle típus létezik – való játék. Immár Európában és Amerikában is nagy népszerűségnek örvendenek ezek a versenyek, amelyekbe Magyarország is bekapcsolódott. Nem utolsó sorban Főfainé Balics Viktória is.

Út a világkupáig

Ő bő két évvel ezelőtt kezdett „kongó szoft”-tal játszani, és azóta minden versenyen – legyen az klasszikus, vagy „hivatalos” –, ilyen ütőt használ. Klasszikus kategóriában (smirglis ütővel) indult már férfiakkal közös mezőnyű bajnokságon, és a világkupára is egy vegyes mezőnyű, Angliában rendezett tornán kvalifikálta magát a nyáron, a legjobb női versenyzőként.

A vk-ra január 4-5-6-án került sor, Mexikóváros központjában levő sport- és szabadidő-központban, hatalmas érdeklődés, „nagy felhajtás”, mellett, rendkívül hangulatos atmoszférában. A meccseket egy helyi sportcsatorna (Caliente TV) élőben közvetítette. A versenyen tizenhat országból összesen 91 versenyző indult, 10 kategóriában. Viktória kettőben állt asztalhoz. A smirglis ütő női mezőnyében harmadik lett, két kínai hölgy mögött. Hardbat ütővel pedig nem talált legyőzőre, így elnyerte a világkupát.

Érthetően hatalmas élményt jelentett számára a verseny, ahová segítőként férje is elkísérte. De nemcsak a versenyt, hanem magát a gyönyörű Mexikóvárost is szívükbe zárták, a nagyon barátságos és segítőkész emberekkel, a kiváló tömegközlekedéssel és – némileg meglepő módon – azzal a megnyugtató biztonságérzettel, amit a helyi biztonsági erők teremtettek.

Balics Viktória nagyon hálás a felkészülésben nyújtott segítségért a TMSZSE-nek, a Yorgos SE-nek, a dunaszekcsői pingpongosoknak és természetesen a családjának.

A „kongó szoftot” pedig nem cseréli le. Rajta nem fog múlni, hogy a következő Világkupán megpróbálja megvédeni a címét.