Életjelek

Kereken harminc éve, hogy labdarúgó-válogatottunk 0-0-ra végzett norvégiai Eb-selejtezőjén, és itthon általános volt a felháborodás: hát már „ezeket” sem tudjuk megverni?! Ilyen magasra tettük akkoriban a mércét. Aztán lejjebb adtuk, nem is kicsit. Ám mivel a Ferencváros múlt szerdai, moldei 3-3-ját helyenként ugyancsak értetlenség kísérte a BL-rájátszásban, a jelek szerint a mérce ismét magasra került. A svéd, a skót és a horvát aranyérmes kiejtése után nem is ok nélkül. Ilyen sorozattal hajdan, amikor a bajnokok tornája még valóban kizárólag a bajnokoké volt, nem a legjobb 32 közé, hanem sokkal tovább lehetett jutni. Az Újpesti Dózsa például a BEK 1974/75-ös kiírásában az ír Waterford, a tagadhatatlanul nagyágyú Benfica és a csehszlovák, ma már szlovák, nagyszombati Spartak Trnava búcsúztatásával máris a négyben, az elődöntőben találta magát!

A Fradi eddigi menetelésének hatására azonban súlyos hiba lenne lefutottnak tekinteni a mai visszavágót. Miként az is veszélyes nézőpont, hogy ha a Moldét nem sikerül felülmúlni, Lovrencsicsék meg sem érdemlik a főtáblát. Egyrészt, a Celtic és a Dinamo Zagreb elleni bravúrral igenis rászolgáltak. Másrészt, a Molde ugyan nem világverő alakulat, de amit tud, azt skandináv megbízhatósággal, rendíthetetlenséggel tudja. A vendégek tíz labdát biztosan belőnek, beívelnek majd a Ferencváros ötösére, és ha ezekből négyet-ötöt ők fejelnek le, Fortunára is szükségünk lehet.

A tét óriási. Számokban kifejezve is az. A csoportkörbe kerülés több mint 15 millió eurót, azaz öt és fél milliárd forintot fizet. (Az első, 1995-ös BL-szereplés 500 milliójának nominálisan is bő tízszeresét.) Ez nagyjából a játékoskeret összértékének – ez a transfermarkt.de szerint 25 millió euró – hatvan százaléka, és akkor a pontokért járó bónuszról még szó sem esett.

Mégsem minden a pénz. Nem árt meríteni egykori klasszisaink természetes ösztönzőjéből is: örömet szerezni az embereknek, legalább viszonylagos dicsőséget a magyar labdarúgásnak. Ez a Fehérvárt is sarkallhatja csütörtökön, az Európa Liga playoffban, a belga Standard Liege otthonában. Ha sikerrel jár, először szerepelhet egy idényben két magyar klub kontinentális kupa csoportkörében.

És mivel az FTC számára az El-főtábla már biztos, most fordul elő először, hogy egymást követő három évben szállhat be hazai klub a „nagyok” játékába.

Lehet, ez még nem újjászületés. De végre már nem is agónia. Minimum életjel.