Évforduló

2021.03.18. 09:16

Kétszázötven éve született a legvitézebb huszár, Simonyi óbester

Kétszázötven éve, 1771. március 18-án született báró barbácsi és vitézvári Simonyi József, azaz Simonyi óbester, a legvitézebb huszár.

Fotós: Máthé Zoltán

Fotós: Máthé Zoltán

Simon Jánosként született, apja mészáros volt Nagykállón.

A kalandvágyó fiúnak nem fűlött a foga ahhoz, hogy ő is ezt a mesterséget folytassa, ezért 17 évesen felcsapott huszárnak.

Apja ekkor még kiváltotta, ő azonban az első adandó alkalommal újra megszökött hazulról, s ezúttal már sikerrel járt. Az utolsó török háborúban esett át a tűzkeresztségen, de igazán csak a napóleoni háborúk idején ívelt fel csillaga.

Első huszárcsínyként 16 társával megszalajtott egy négyszeres túlerőben lévő francia egységet, annak vezetőjét pedig párviadalban levágta – ettől kezdve „káplár létére a brigadérosok asztalánál ebédelt”.

1795-ben egy szakasz huszárral mentette fel a franciák által bekerítéssel fenyegetett osztrák sereget, 1799-től a rajnai fronton a visszavonulásokat fedezte. Bravúrjai így is akadtak: egyszer ő mentette meg a tábori készletet, 1800-ban pedig hatvan katonát és egy tisztet fogott el, kiszabadítva százhúsz foglyot és visszavéve a franciáktól hadizsákmányukat.

A fiatal főhadnagy 1802-ben megkapta a Mária Terézia-rendet, két évvel később a bárói rangot, a köznapi Simon helyett a nemesebb csengésű Simonyi nevet és a vitézvári előnevet, az országgyűlésen főrendként vehetett részt.

Legnevesebb haditettét az 1809-es, osztrák szempontból vesztes wagrami csata után vitte végbe: 30 ezer franciával szemben hat ágyúval, egy zászlóalj gyalogsággal és egy század huszárral órákig tartotta a Thaya folyó hídját, végül a felgyújtott, lángoló hídon kézitusa közepette vonult vissza. Jutalma nem maradt el, ott helyben, a csatatéren léptették elő őrnaggyá. Az 1813-as lipcsei csata tovább öregbítette legendáját: lövés érte, de tárcája – mint a regényekben – felfogta a golyót. Ekkor már ezredes és ezredparancsnok volt, kapitányként alatta szolgált Széchenyi István gróf is. Simonyi 1814 februárjában a franciaországi harcok idején a jeges Rhone folyón átúsztatva csapatával olyan zavart idézett elő, hogy a franciák feladták Lyont.

A 45 éves óbesterre záporoztak a kitüntetések és kegyek, egy tábornok gazdag lányát vehette feleségül, birtokot szerzett és megíratta életrajzát.

A békeidőkben azonban nem találta a helyét, képzettségének hiányát indokolatlan szigorral pótolta, több szökni akaró katonáját is kivégeztette. A túlkapások híre felszivárgott Bécsbe, s előbb „szigorú dorgálásban” részesítették, majd 1828-ban vizsgálatot indítottak ellene.

Miután a vádak beigazolódtak, 1830-ban két év várfogságra ítélték, elvesztette rangját, bárói címét, összes érdemjelét és méltóságát, kegyelmi kérvényét elutasították. A megtört, megalázott Simonyi 1831-ben bevonult az aradi várbörtönbe, ahol tiszttársai a várparancsnok lakásával szemben rendezték be szobáját és demonstratív módon mindennap vele ebédeltek.

A napóleoni háborúk egykori hősével mindez nem feledtette becsületének elvesztését: a börtönben halt meg 1832. augusztus 23-án. Fia, az ekkor nyolcéves Lajos később a Tisza-kormány minisztere lett, a család bárói ága vele halt ki.

Simonyi óbester már életében legenda, később regények hőse lett. Emlékét ma is több szervezet ápolja, Debrecenben rendszeresen rendeznek Simonyi-napokat, 2013-ban őrá emlékezett a Nemzeti Vágta.

Borítókép: a 2013-as Nemzeti Vágta „a legvitézebb vitézként” is emlegetett Simonyi óbester, vagyis báró Simonyi József emléke előtt tisztelgett

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában