Szétszakított ország - interjú Hankiss Elemérrel

- Hol rontottuk-rontották el?

- Kinevet, ha azt mondom, hogy Mohácsnál kezdődtek a bajok? Évszázadokon át gyarmata voltunk más hatalmaknak. És a gyarmatokon nem nő, nem nőhet föl önálló, felelősségteljes döntéseket hozó polgárság és politikai osztály. Annyi rossz döntésbe, felelőtlenségbe, mohó önzésbe, ami az elmúlt évek politikáját jellemezte, abba a nálunk sokkal gazdagabb Hollandia is belerokkant volna.

- 20 éve már, hogy szabadok vagyunk. Az ország tragikusan megosztott.

- Valamiféleképpen minden ország megosztott. Nem is a megosztottsággal, hanem az együttműködési készség hiányával van nálunk baj. A politikusok táplálják ezt a „vagy én semmisítem meg őt, vagy ő engem” paranoiát. Az emberek viszonylag békében élnének egymással, ha hagynák őket.

- Más országokban ez mintha nem így lenne.

- Máshol is előfordul, de sokkal drámaibb nálunk a társadalmi szakadás szegények és nem szegények közt. 1945 előtt volt három millió koldus, most is van már legalább egy.

- Köztük nagyon sok cigány ember, akiknek jogaik ugyan vannak, de  munkájuk nincs.

- A cigányság 700 éve velünk él, és egészen a II. Világháborúig jobb dolguk volt, mint sok más európai országban. Volt szakmájuk: kovácsok, famegmunkálók, kereskedők voltak – a Kádár-rendszerben segédmunkások lettek. Most mindezt a lehetőséget elvesztették. Meg lehetne oldani ezt a súlyos problémát, de nálunk az erre költött pénzek nagy része elfolyt a semmire. Amerikában a feketék történetileg sokkal rosszabb helyzetben voltak, mint nálunk a cigányok. Rabszolgasorban, később szolgasorban éltek. De a 60-as években komoly programok indultak az integrálásukra: iskolabusz program, ösztöndíj program, pozitív diszkrimináció, stb. Nehezen ment a dolog, óriási volt az ellenállás, de végigcsinálták. Húsz év alatt felnőtt egy tanult fekete polgárság.

- Nemcsak ezek, más közpénzek is elfolytak pártkasszákba, magánzsebekbe. A korrupció mértéke megdöbbentő. Meg lehet ettől valahogy szabadulni?

- Egyes becslések szerint az állami megrendelések és közbeszerzések mintegy 25 százaléka kézen-közön eltűnik. Ha ezt a temérdek pénzt nem lopják el, most nem ingadoznánk a csőd szélén. A korrupció persze nem magyar jelenség. Amerika valószínűleg még nálunk is korruptabb volt 1870 és 1930 közt: eladtak mindent, a bányákat, földeket, villamost, mindent. De amikor már tűrhetetlenné vált a dolog, drákói törvényeket hoztak a korrupció ellen. Végbement egy öntisztulás is. Nálunk még nem indult el ez a folyamat.

- Miért nem?

- Mert Magyarországon ma „kliens-állam”. Ami azt jelenti, hogy eredetileg a pártok köré gyülekező vállalkozók voltak a pártok kliensei. De időközben megfordult ez a függőség: a pártok váltak a körülöttük lévő ragadozó-vállalkozók klienseivé. Ez azt jelenti, hogy a politikai-gazdasági döntések jelentős része nem az ország érdekeit, hanem a pártok és a pártkörüli lobbik érdekeit szolgálják. Ennek kárát látja nemcsak az egész ország, hanem – a lobbikon kívül-  az egész gazdaság is.

- Megszüntethető ez a gyakorlat?

- Elvben, igen. A gyakorlatban nagyon nehezen. Törvényt lehetne hozni arról, hogy az állami és önkormányzati versenytárgyalások pályázatait, a megrendeléseket, szerződéseket feddhetetlen múltú, anonim külföldi szakértők bírálnák el, és a munkák ellenőrzését is ők végeznék. Nem volna kit megvesztegetni, és nem áramolnának tízmilliárdok külföldi számlákra.

- Mostanában a reggeli kávénk mellett államcsőddel fenyegetnek bennünket. Mit jelent ez köznapi nyelvre fordítva? Előfordulhat ez egy uniós országban?

- Az államcsőd azt jelenti, hogy az államkasszában nincs pénz, nincs miből fizetni a nyugdíjakat, a béreket, a külföldi adósságokat. A bankok nem hiteleznek tovább. Elszabadul az infláció… Folytassam? Nagyon megszenvedték az emberek ezt, ahol ez bekövetkezett. Egy uniós országban ennek a veszélye kisebb, de sajnos nem elképzelhetetlen.

- Vissza lehet még egyáltalán fizetni a tartozásunkat, ezt az elképzelhetetlenül nagy és folyamatosan növekvő összeget?

- Vissza,de nagyon lassan. És csak akkor, ha a gazdasági fejlődés újra beindul. Ha mi nem ilyen betegen kerültünk volna bele a válságba, akkor könnyebb dolgunk volna. A politikai osztály felelőssége óriási, amiért párt- és magánérdekekből húsz éve halogatják a reformokat, és rossz döntések sorozatával megbénították a gazdaságot.

- Ezekben a hónapokban százak, ezrek veszítik el a munkájukat. Mit tehetnek ezek az emberek, hogy túléljék a válságot?

- Az úgynevezett nyugati világban például sok úgynevezett „self-help” (önsegítő) közösség létezik. Hasonló helyzetben lévő (elvált, rokkant, munkanélküli) emberek összejárnak. Először csak beszélgetnek, elsírják bánatukat, de fölmerülnek ötletek, segítenek egymásnak. Ha valaki megbetegszik, elintézik ügyes-bajos dolgait, felváltva vigyáznak a gyerekekre. Ilyen közösségek nélkül nehéz lesz átvészelni ezt az időszakot. A fiatalok is összeállhatnak, és vállalhatnak valamilyen feladatot.  Örökbe fogadhatnak például egy idős házaspárt. Bevásárolhatnak nekik, elkísérhetik őket az orvoshoz, odafigyelhetnek rájuk.
A miskolci egyetem egyik tanszéke, Pankucsi Márta professzor vezetésével örökbefogadott egy kis borsodi falut. Nem került pénzbe: egyszerűen csak ott tartották tanszéki értekezleteiket, segítettek pályázatot írni, néhány gyereknek ösztöndíjat szereztek. A faluba egy-két év alatt visszatért az élet. Miért ne tehetnék ezt meg mások is, például a nagyvállalatok? Sok lehetőség van, csak gondolkodni kell, és egy kicsit odafigyelni azokra, akik nálunk rosszabb helyzetben vannak.

Hankiss Elemér

Szociológus, az irodalomtudományok doktora. 1990 és 1992 között a Magyar Televízió elnöke, több külföldi egyetem (Stanford, Georgetown, firenzei Európai Egyetem) vendégprofesszora volt. Jelenleg az Európai Unió Bruges-i egyetemén tanít. Szellemi atyja a Találjuk ki Magyarországot! projektnek. Ő is aláírta azt a dokumentumot, amelyben 69 közéleti személyiség előrehozott választást követel. Álláspontjuk szerint az új választások kiírása a jogállam rendjébe vetett bizalom helyreállításának első feltétele.