Horvátország a 2018-as ezüst után bronzéremmel zárta a világbajnokságot

Huszonnégy nappal azután, hogy az al-Bajt Stadionban 0–0-s döntetlent játszottak egymással a csoportkör első fordulójában, a világbajnokság bronzmérkőzésére futottak ki a horvátok és a marokkóiak. Két alaposan megtépázott csapat várta a kezdősípszót: Zlatko Dalic horvát szövetségi kapitány öt helyen is változtatott az argentinok elleni kezdőcsapathoz képest: Marko Livaja visszakerült, Josip Sutalo és Josip Stanisic debütált a világbajnokságon, míg Lovro Majer és Mislav Orsic először kezdett a katari tornán. Marokkói oldalon három változtatás történt: bekerült a kezdőbe Jahia Attijat Allah, Abdelhamid Szabiri és Bilal el-Kannusz is. 

Csalódott csapatok meccsének is szokták nevezni a bronzmérkőzést, de ez esetben szó nem volt erről. A marokkóiak az afrikai kontinens első vb-érmét szerették volna begyűjteni, míg a horvátok a 2018-as ezüstjüket szerették volna megfejelni egy újabb medállal. Jobban kezdtek a horvátok, magasan letámadták a marokkóiakat, akiknek nem ízlett ez a fajta futball. Gyorsan jött is a horvát vezetőgól: a 8. percben Lovro Majer ívelt középre egy szabadrúgást, Ivan Perisic középre fejelt, Josko Gvardiol pedig egy remek csukafejest küldött a kapu jobb felső sarkába. Még igazából megijedni sem volt idejük a marokkóiaknak, a 10. percben jött is a válasz: ezúttal Hakim Zijes tekert a kapu elé ez szabadrúgást, Lovro Majer rossz helyre fejelte a labdát, amit Asraf Dari a kapujából kifutó Dominik Livakovic mellett a kapuba bólintott. 

A gyors gólváltás után a horvátok kaptak előbb lábra, irányították a játékot, sokat passzoltak, a marokkóiak pedig vártak a lehetőségre. Az újabb gólhoz a horvátok kerültek először közel, Luka Modric 17 méterről, a lábak között eleresztett lövését Bunu csak kiütni tudta, de mielőtt Orsic odaért volna, a sevillaiak kapusa tisztázni tudott. A 37 éves odric a horvátok mind a 6 vb-meccsén pályára lépett, ilyen korban vagy fölött ennyi mérkőzésen egy tornán csak kapusok játszottak: Peter Shilton (1990) és Dino Zoff (1982). Aztán jött Marokkó: Zijes tört be a tizenhatosra a jobb oldalon, az ötösről középre adott, de Jusszef en-Neszirinek nem jött jól a labda, pedig csak az üres kapuba kellett volna fejelnie. Két perccel a félidő vége előtt Orsic kapott remek labdát a bal oldalon, majd egy csel után okosan a kapu bal felső sarkát célozta meg. A labda a kint álló Bunu felett a kapufáról vágódott a hálóba. 

A második félidőt a horvátok rutinból lehozták, s még ők kérhettek számon egy tizenegyest a katari játékvezetőn, de hiába igazolták a visszajátszások, hogy Ambarat felrúgta Gvardiolt, a VAR nem jelzett, így elmaradt a jogos büntető. Ez már nem oszott, nem szorzott, maradt a 2–1, ami azt jelentette, hogy a horvátok 1998 után ismét bronzérmesként zártak. A marokkóiaknak nem jött össze az érem, de a katari menetelésükkel és a négy közé jutásukkal így is történelmet írtak, korábban egyetlen afrikai válogatott sem jutott be a négy közé világbajnokságon. Ráadásul egy világ szimpátiáját nyerték el azzal a futballal, amit Katarban letettek a pályára. 

A világbajnokságból már csak a döntő van hátra, ezt vasárnap 16 órától a címvédő Franciaország és Argentína vívja Luszailban. 

Világbajnokság, bronzmérkőzés
Horvátország–Marokkó 2–1 (2–1)
Al-Rajján, Kalifa Nemzetközi Stadion, 44,137 néző 
Vezette: Abdulrahman al-Dzsasszim (katari)
Horvátország: Livakovic – Stanisic, Sutalo, Gvardiol, Perisic – Modric, Kovacic – Majer (Pasalic, 66.), Kramaric (Vlasic, 61.), Orsic (Jakic, 95.) – Livaja (Petkovic, 66.). Szövetségi kapitány: Zlatko Dalic
Marokkó: Bunu – Hakimi, Dari (Benun, 64.), el-Jamik (Amallah, 67.), Attijat Allah – Amrabat, Szabiri (Sair, a szünetben), el-Kannusz (Unahi, 55.) – Zijes, en-Nesziri, Bufal (Zaruri, 64.). Szövetségi kapitány: Valid Regragi 
Gólszerzők: Gvardio (8.), Orsic (42.), illetve Dari (10.).