kihívások

2018.07.26. 10:55

Szente Vajk harminc apácát rendez a színpadon

A sokoldalú művész ritkán unatkozik.

Szente Vajk húszévesen már színpadon állt. Előbb Debrecenben, majd a Madách Színházban bizonyította a színészi képességeit. A művész ír, rendez, fordít, dalszövegeket szerez és tévéműsorokat vezet. Pörgős napjairól a Hot! magazinnak mesélt.

Mindig ilyen mosolygós volt? Mit mesél a család, kicsi korában sem volt sírós gyerek?

Azt mondják, mindig jókedvű voltam, nem volt semmi baj velem.

Háromgyerekes, vallásos családban nőtt fel Békéscsabán. Hogyan élt/él a Szente família?

Édesanyám evangélikus szeretetotthont vezet, hosszú évek állhatatos munkájának köszönhetően most már négyszáz ellátottról gondoskodik. Nála sosem volt kérdés, hogy karrier vagy család: dolgozott, és mindig ott volt mellettünk, amikor kellett. Édesapám elfoglalt filosz, a Csabagyöngye Kulturális Központ vezetője. A nővérem, Éva kétgyermekes anyuka. Emellett több együttesben énekel, például a Blues Bro­thers Bandben. A kisöcsém, Áron 27 éves, evangélikus teológián végzett. A nagymamám egész életében presbiter volt, édesanyám követte őt az egyházban.

Békéscsabán van színház, Gyulán hagyományosak a Várszínház köré szervezett nyári játékok. Hány éves volt, amikor először látott itt előadásokat?

Háromévesen már elvittek színházba. Tizenegy voltam, amikor megnéztük a Hamletet Szakácsi Sándorral Gyulán. Tízévesen előadtam Shakes­peare művét Arany János fordításában a plüssállataimmal a családnak. Ezután akartam mindenáron látni a gyulai előadást.

Ilyen hamar eldőlt, hogy színész lesz?

Hétéves koromig futballistának készültem. Utána már csak a színház foglalkoztatott. Olyannyira, hogy volt egy rövid időszak, amikor még balettozni is jártam, úgy tizenhat éves korom körül. Azt gondoltam egy barátommal együtt, hogy ott majd sok lánnyal fogunk megismerkedni. Félénk srácok voltunk. Sajnos hiába reménykedtünk, nem vált valóra az elképzelésünk.

A Nemzeti Színház Színiakadémiájára járt.

Mindenki tudta, hogy nagyon jó hely, remek tanárok voltak ott, például Béres Ilona és Iglódi István. Harmadikos voltam, még nem töltöttem be a 21-et, és már Debrecenbe hívtak játszani. Az idő igazolta, hogy jó választás volt a Színiakadémia.

Miért Debrecenbe szerződött? Békéscsabára nem hívták?

Az, hogy hová kerül az ember, nem függ össze azzal, hogy hol született. Később lett találkozásom a csabai színházzal: Fekete Péter igazgató hívott, hogy rendezzek otthon. A Vesztegzár a Grand Hotelben című Rejtő Jenő-regény alapján készült darabot mutattuk be. Ez nekem kétszeresen is nagyon jó élmény: a próbák alatt nem kértem szállást, hazamentem, otthon aludtam, és édesanyám adott nekem reggelit minden alkalommal.

Úgy tudom, Rejtő a család egyik kedvenc írója.

Édesapám mese helyett egy idő után Rejtő Jenőt olvasott fel nekünk. A szőke ciklont is megrendeztem a Játékszínben, és tervezek még más Rejtő-bemutatókat is. Talán miatta is szeretem a vígjátékokat. A humor elég összetett dolog, matematikailag, technikailag pontosan ki kell számítani a poénokat. Olyan, mint amikor két vonat elindul egymással szemben, és amikor találkoznak, az a csattanó. Szerencsém van a csodás színészekkel, akikkel dolgozhatok: Szerednyey Bélával, Magyar Attilával, Simon Kornéllal vagy Nagy Sanyival. Utóbbi a legjobb barátom is egyben, ennek a barátságnak a tiszteletére készül egy darabom a Játékszínben.

Ezekhez a találkozásokhoz, barátságokhoz persze el kellett jutni, ez a Madách színházi tagsággal kezdődött.

A Madáchba meghallgatásra jelentkeztem, a Volt egyszer egy csapat című Webber-musicalhez keresték a szereplőket. Én lettem a darabban Daniel. Remek élmény volt, nagyon jó előadást csináltunk.

Egymás után jöttek a szerepek, a Macskák Elvis Trénjétől a Producerek egyik főszerepén át a Mary Poppins kéményseprőjéig. Majd darabokat írt, és rendezni kezdett.

A Madách Színház nagy ereje, hogy a sikeres Broad­way-­mu­si­ca­lek bemutatásán kívül kötelességének tartja új magyar darabok születésének az elősegítését is, Szirtes Tamás tanár úr támogatásával. Neki köszönhető, hogy újat, frisset, szakmailag bátor darabokat merünk írni.

A vígjátékai aztán nem maradtak kizárólag a Madách Színházban, bejárják a hazai színpadokat.

A Csoportterápia a Madáchban túl van a százezredik nézőn: hét éve megy. Győrben Simon Kornél rendezésében 100 előadást ért meg, Kecskeméten Cseke Péter állította színpadra, három évadon át láthatta a közönség.

A pályáján lassan háttérbe szorul a színjátszás, amióta ír, rendez.

Ez az út része. Nem tudom, mikor fordult meg először Szirtes tanár úr fejében, hogy arra biztasson: lépjek tovább. Előbb gondolt rá, hogy eljött az idő, mint én. 2013-ban már társrendezője voltam az Én, József Attila című darabnak, aztán már önállóan állítottam színpadra az 1x3 néha 4-et, túl van a századik előadáson, és a mai napig műsoron van. A színészet valóban kikerült a középpontból, már csak néhány előadásban játszom, az alkotómunkát helyezem előtérbe. Boldogan élem meg: olyan darabokkal foglalkozhattam, mint a János vitéz vagy a Hello, Dolly, más színházaknál.

Filmezni viszont nem nagyon szokott.

Filmet szeretnék írni, rendezni, az is ott van a tervek között.

Aki ennyit dolgozik, nem érzi úgy, hogy lemarad a saját életéről? Fiatalon jó szerelmesnek lenni, gyereket nevelni – magánéletet élni…

Ez nekem most nem megy. De az is a magánélet része, ha összejövünk a barátaimmal, akikkel együtt is dolgozunk: Galambos Attilával, akivel közösen írunk darabokat, Túri Lajos koreográfussal. Dolgozunk, és közben sokat viccelődünk, nevetünk, jól érezzük magunkat.

Két sikeres tévéműsor is kötődik a nevéhez, a Magyarország, szeretlek! és a Honfoglaló.

Édesanyámmal nagy rajongói vagyunk a kvízműsoroknak, ráadásul mindig is azt gondoltam, hogy jó lenne tévéműsort csinálni a Honfoglalóból. Most a két dolog találkozott, nagyon jó műsor és formátum lett; úgy néz ki, hogy a franciák is átveszik!

Ez a nyár sem a pihenésé lesz, Szegeden augusztus 10-én mutatják be az Apácashow-t.

A Shrek arénabeli sikerének köszönhetően megkaptuk ennek az óriási Broadway-musicalnek a színreviteli jogait Rosta Mária producerrel. Hét előadásban 28 ezer néző láthatja Szegeden, ősztől az Operettszínház játssza. Peller Anna, Feke Pál és Molnár Piroska a főszereplők. Hatvan lányt rendezek a színpadon, a fele apácát alakít. Nagy öröm és nagy felelősség egy ilyen darabot színpadra állítani. Az időjárástól nem félek, minden bizonnyal az égiek is támogatnak egy ilyen produkciót!

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában