A kápráztató, ám pusztuló földi paradicsomban kalauzolja a turistákat

Az ELTE PPK andragógia karán és művelődésszervező szakán, valamint a kölni egyetem felnőttképzési szakán diplomázott. A szekszárdi születésű Kedves Tímea jelenleg is a megyeszékhelyen dolgozik kulturális közösségfejlesztő mentorként, ám időről időre messzi tájak látnivalóival ismerteti meg az utazókat. Thai­földön majd’ tucatnyi alkalommal járt, jelen írásunkban is erről az országról osztja meg élményeit.

– Első lépésként, még idehaza felkészültem Thaiföld kultúrájából, történelméből, műemlékeiből, vallásából, földrajzából, népeiről, szokásairól és a praktikus tudnivalókból – mondta el lapunknak Kedves Tímea. – Hatalmas munka volt, mert sajátos hagyományokkal rendelkező, ázsiai ország lévén, mindenben eltér attól, ami európai. Egy idő után már álmomból felkeltve is tudtam például az akkori, nemrég elhunyt uralkodó nevét thai nyelven: Phrabat Somdet Phra Paraminthara Maha Bhumibol Aduljadezs.

Mindezek után Tímea azt gondolta, hogy ilyen mély és lelkiismeretes előtanulmányok után nem igazán érheti őt megrendítő élmény a helyszínen. Ehhez képest már landolás után, a fővárosban, Bangkokban akkora tömeggel szembesült, melyet még életében nem látott. Rengeteg a gyermek is. Ugyancsak meglepetéssel nyugtázta a szerzetesek jelentős létszámát, gyakorlatilag nincs olyan helyszín az országban, ahol ne tűnne fel narancssárga köpönyeges emberek csoportja. Európai értelemben vett párok viszont nem róják az utcákat, férfi és nő kézen fogva sehol sem sétálgat. S még valami, ami a szervezett turista számára örökké rejtve marad: míg Bangkokban a templomok, múzeumok és az egyéb látványosságok közvetlen környéke rendezett, gondozott és közönségcsalogató, addig a város többi – nagyobbik – területe semmilyen vonzerővel nem bír. Az északi erdőségek és a déli szigetek kivételével maga a táj is egyhangú.

Tímea az idegenvezetők számára elengedhetetlen helyi kapcsolatok építése közepette egészen jól feltérképezhette a thaiföldi embereket. Túl a szokásos – barátságos, vendégszerető – kliséken, fő jellemzőnek azt találta, hogy a helyiek nagyon nyugodtak, türelmesek és – kulturális okokból – száműzik magukból az ideges magatartást. Aki ugyanis ideges, dühös, az elveszíti az arcát. Éppen ezért, ha egy turista haragosan számon kér valamit, akkor a thaiföldi ember csak akkor folytatja a párbeszédet, ha partnere megnyugodott. Egyébként pedig valóban létezik vendégszeretet: Tímea egyszer lerobbant autójával vidéken. Segítséget kérve bekopogott a legközelebbi házba, ahol azonnal finom vacsorával kínálták.

Ha már ennivaló: Thaiföld arról is híres, hogy piacain forró olajban kisütött ízeltlábúak és lárvák tömkelegét árusítják. A szekszárdi fiatalban nem volt és most sincs előítélet ezen jelentős fehérjetartalmú táplálékkal szemben. Gyakorlatilag az összes ilyen ennivalót megkóstolta, és valamennyi kifejezetten ehetőnek bizonyult. Chipsként kínálják, és az ízük is ilyen, azzal a különbséggel, hogy zsírpárnanövelés nélkül csillapítják az éhet a sült burgonyasziromhoz képest. Kérjük, hogy kényes gyomrú olvasóink csakis a kettőspontig kövessék a szöveget: Tímea számára a pirított hernyó jelentette a legfinomabb fogást...

A turizmus kétségkívül húzóágazat Thaiföldön. Ugyanakkor az idegenvezetőnek, főleg annak, aki az átlagosnál behatóbban érdeklődik célországa viszonyai iránt, lehetősége van belelátni abba, hogy mi is a bevétel ára. Környezetszennyezés, a társadalom szétszakadása gazdagokra-szegényekre, avagy egyszerűen az euroatlanti életmód és tempó rossz vonásainak elterjedése?

– Megfigyeltem, hogy a thai embereket is elvarázsolja, sőt, elbódítja az amerikai stílusú csillogás – osztotta meg saját nézetét a kérdésről Kedves Tímea. – Ezt kapják annak fejében, hogy közben az országot gyakorlatilag kifacsarják. Például az erdők aránya a száz évvel ezelőtti hetven százalékról mára tizenöt százalékra csökkent. Ez nemcsak a növény-, hanem az állatvilág végzetes pusztítását is jelenti.

A tengerparton olyan végeérhetetlen szállodasor húzódik, melyről tudjuk, hogy néhány évtizeden belül, amikorra az ország lepusztul, üresen fog állni. A turisták egy része már most átpártolt az egyelőre érintetlenebb Burmába, Laoszba és Kambodzsába. Bejártam az országot, és megkedveltem az ott élő embereket. Éppen ezért elkeserítő maga a tudat... Azaz, egyrészt idegenvezetőként jól felfogott érdekem, hogy minél több turistát vigyek oda; másrészt meglehet, hogy ez a turistaáradat lesz a végzete Thaiföldnek.