Leukémiásként a legmélyebb ponton sem hagyta el magát

Két születésnapot ünnepelhet Lehmann József: júniusban a 31. életévét töltötte be lány ikertestvérével együtt, július végén pedig három éve volt annak, hogy csontvelő-transzplantáción esett át, és ezzel megmentették az életét. A paksi származású, Szekszárdon élő fiatalember akut mieloid leukémiával küzdött, de nem egyedül kellett megvívnia a harcot. A családja, köztük a menyasszonya, Sinkó Marianna – aki azóta a felesége lett – hatalmas erőt adtak neki, és adnak ma is.

– 2015 januárjában kerültem kórházba. Akkor már hónapok óta jártunk orvostól orvosig, mert vagy belázasodtam, vagy a szememen alakult ki duzzanat, a szájüregem pedig tele lett aftákkal, amikre hiába írtak fel különböző antibiotikumokat, azok nem múltak el. Nagyon fáradékony is lettem. Volt, hogy már néhány méter megtétele után teljesen erőtlennek éreztem magam – idézte fel Lehmann József, aki a betegségét megelőzően energikusan élt, rendszeresen sportolt, nem voltak egészségügyi problémái. Amikor egy rosszullét után a szekszárdi kórházba került, rögtön bent tartották, vért vettek tőle, és már akkor közölték, hogy valószínűleg leukémiás, ezért már másnap Pécsre irányították. Ott csontvelőmintát vettek tőle, és rögtön elkezdték a kemoterápiát.

Marianna ekkor a felsőnánai általános iskolában tanított, de fizetés nélküli szabadságot vett ki, hogy a párja mellett lehessen, akivel hetekig csak üvegajtón keresztül láthatták egymást. József négy kemoterápián esett át, két kezelés között viszont kimehetett a kórházból, és Mariannával tölthette az időt a Pécsen bérelt lakásban. Elmondta, hogy ezek a kint tartózkodások mindig a feltöltődést jelentették számára a továbbiakhoz. Az már ugyanis az első kemoterápiát követő vizsgálat eredményéből kiderült, hogy transzplantációra lesz szükség.

Először a családtagok között kerestek alkalmas donort, de egyikük sem felelt meg. József ikertestvére sem, mivel kétpetéjűek, így maradt a nemzetközi keresés. Végül négy hónap alatt találtak megfelelő donort: egy tizennyolc-tizenkilenc éves fiatalembert Németországban. Ám még ez sem jelentett garanciát semmire, hiszen a donor akár meg is gondolhatta volna magát, vagy számos más tényező akadályozhatta volna az átültetést. De szerencsére nem jött közbe semmi, és az előzetesen szükséges eredmények is mind megfelelőek voltak.

A transzplantáció után József hat hetet töltött az úgynevezett boxban egyedül, steril környezetben. Mint mondta, ahhoz ragaszkodott, hogy az ágyneműt maga húzza át bent, hogy ne kényelmesedjen el teljesen. Egyébként pedig rengeteg filmet nézett a kórházban töltött időszak alatt, internetezett, a betegséggel kapcsolatos rémhíreket viszont tudatosan kerülte. A családtagjai is arra törekedtek, hogy minél inkább óvják őt a negatívumoktól. Marianna elmondta, hogy minden nap látogatta a párját, aki felé nem mutatott gyengeséget, József pedig erőt tudott meríteni ezekből a beszélgetésekből. Pakson élő szülei és a testvére szintén rendszeresen mentek hozzá.

József elmondta, hogy annyira gyorsan történt minden, hogy nem volt ideje gondolkodnia a baján, és a felesége szerint a legmélyebb helyzetekben sem hagyta el magát. Az egészségügyi dolgozókat csak dicsérte, mint mondta, mindig készségesek, barátságosak voltak. József azt is megtapasztalta, hogy nem szabad szégyellnie a problémáit, azokat mindig jelezni kell az orvosok és a nővérek felé, hogy segíteni tudjanak. – Közhely, de megtanultam értékelni az apró dolgokat az életben: a Pakson töltött hétvégéket, hogy élvezhetem a szabad levegőt, hogy a családommal lehetek – tette hozzá.

– Én is mindent átértékeltem – fűzte hozzá Marianna. – Az elmúlt időszak bebizonyította, hogy nem a külsőségek, a pénzért megvehető dolgok a fontosak. Csak az számít, hogy itt vagyunk egymásnak. Még most is minden nap egy küzdelem, de küzdünk, amíg kell.

Miután József hazatért a kórházból, kizárólag az otthon kialakított steril szobában lehetett. Párjával még hosszú ideig nem tartózkodhatott egy légtérben, külön kellett enniük, aludniuk. Mindent szigorúan fertőtleníteni kellett, amire a fiatal nő még most is nagyon figyel. A gyógyszereket szintén ő tartja számon. Józsefnek ugyanis máig többféle készítményt szednie kell, többek között azért, mert jelentkezett nála a kilökődési szövődmény.

– A donor sejtjei még „veszekednek” az enyémekkel. Jó is van ebben, hiszen ez azt jelenti, hogy nincs betegség – magyarázta József, aki nem sokkal az előtt kezdett az új munkahelyén, hogy fény derült a leukémiára. Elmondta, hogy táppénzre, majd fizetés nélküli szabadságra tudott menni, és fenntartották a helyét, a vezetőség pedig többször érdeklődött a hogyléte felől. Marianna munkahelyén szintén támogatóan fogadták a hírt, és nem töltötték be az állását, visszavárták, így a fiatal nő ismét tanít. A szülők pedig nemcsak a lelkiekben jelentettek nagy támogatást, hanem anyagilag is segítették a párt, akik tavaly áprilisban az esküvőjüket is megtartották.

A transzplantáció harmadik évfordulóján Pécsre utaztak. József elmondta, hogy nem úgy gondol vissza a városra, hogy ott volt beteg, hanem hogy ott mentették meg az életét.