Az országút után újra az erdőben

A kismórágyi kőfejtőt elhagyva, az országúton bandukolva jutottunk el a juhtelep melletti földes emelkedőre, amin végigcaplatva a kellemes őszi melegben, a királykék égbolt alatt, juhszagban, kutyák ugatása mellett, kissé filmbe illő módon töröltük le a verejtéket homlokunkról. Még mindig a korábban megszokott „magányos utazás” hangulata tartott a markában, hogy aztán az egész a feledésé legyen, mikor erdőn-mezőn keresztül eljutottunk a szálkai tóig.

Immáron elmondható, hogy a túra különböző szakaszai ismétlik magukat, a mező és csönd Bátaapáti szakasz utána itt is újra előkerült, a mórágyi erdős atmoszféra pedig a szálkai tó előtti részen. Az erdő zajai és illatai, a még megmaradt lombkoronán átszűrődő fénysugarak sejtelmes játéka mind-mind magával ragadhatja az embert.

A szakasz hossza 6.6 kilométer, a szintemelkedés ezúttal a legkomolyabb, kétszáz méter körüli, meg is izzasztott minket.