Gyűjtsünk csipkebogyót, ha megcsípte már a dér

Bármerre indulunk is el kirándulni – útszélen, erdőben, domboldalon, völgyekben – mindenhol találhatunk csipkebogyó bokrokat. Azt mindenki hallotta már, hogy a csipkebogyó akkor jó, ha megcsípte a dér, azt viszont csak az elszántabbak tapasztalhatták, hogy nem könnyű összegyűjteni a bogyókat. De aki legyőzte az akadályokat, az különösen értékes terméshez jut: nagyon sok A-, B1-, B2-, és K-vitamin található benne de legfontosabb hatóanyaga a természetes C-vitamin, hússzor több van benne, mint a narancsban.

A csipkebogyó az első őszi fagyok idején érik be. A termés színe változó, a narancssárga színű még nem egészen érett, míg a sötét mélyvörös már puha húsú, túlérett. Jóllehet a túlérett bogyó édes, C-vitamin-tartalmának nagy része ekkorra elvész.

Tápértéke akkor a legmagasabb, ha leszedése után azonnal felhasználjuk. Készíthetünk belőle teát, ekkor a kocsánynál vágjuk le a termést, vágjuk félbe, majd távolítsuk el a magokat és a szőrös magbelet. A bogyókat nem szabad forró vízzel leönteni, csak langyossal (ötven fok alatt) legalább húsz percig áztatni, mert a C-vitamin e fölött elbomlik. A nagyon elszántak készíthetnek még belőle lekvárt vagy szörpöt is.