Sok embernek nyújt hatalmas segítséget az önzetlen véradás

Jól kezdődött a december a Szekszárdi Területi Vérellátóban, ahol sorra adják egymásnak a kilincset a segítőkész donorok. Néhányszor előfordul, hogy összerándul a gyomruk, ha meglátják a tűt, de leginkább jóleső érzés tölti el őket, hogy segítenek. Egy kérdőív után elküldik őket vérnyomás- és hemoglobinszint mérésre; utóbbinál szűrik ki például a vérszegénységet. Az orvosi vizsgálat során pedig eldől, hogy beülhetnek-e a véradóknak szánt székekbe, hiszen ha például vérszegények, akkor mindez nem lehetséges.

Horváth István országgyűlési képviselőnek nem volt ilyen problémája. A vizsgálatok során kiderült, hogy alacsonyabb a pulzusszáma, a vérnyomása rendben van, így adhatott vért, immár 14. alkalommal.

– Édesapám tíz éve komoly betegségen esett át, vérre volt szüksége, hogy életben maradjon. Akkor fogadtam meg, hogy annak a vérnek, amit ő kapott, legalább a tízszeresét adom vissza véradóként. Hét évvel ezelőtt vesztettem el őt – mondta lapunknak Horváth István, aki szerint szükséges, hogy felhívjuk minél több ember figyelmét a segítségnyújtás ezen formájára.

Egy-egy véradás alkalmával 4,5 deciliter vért vesznek a donortól, emellett fél decit további vizsgálatra küldenek. Hepatitist, szifiliszt, sőt AIDS betegséget is vizsgálnak, ha fennakadást tapasztalnak, visszahívják a véradót, hogy tudtára adják az eredményt.

Majd’ ötven liter vért adott már

Az 59 éves Agócs József diszpécser sosem felejti el súlyos motorbalesetét, hiába történt majd’ negyven évvel ezelőtt. Több műtéten esett át, és jó néhány hónap telt el, míg lábra tudott állni. Azóta rendszeres véradónak számít, előfordul, hogy háromhavonta megy a Szekszárdi Területi Vérellátóba. A tegnapi napig összesítve – fél deci híján – 50 liter vérével segített. – Még van hat évem arra, hogy vért adhassak, a korhatár ugyanis 65 év. Amíg lehet jönni, addig jövök – mondta lapunknak Agócs József, akit nem lehet eltántorítani a szándékától.

Most kezdte, és folytatni akarja

Idén nyáron kollégái unszolására, egy kiszállásos véradás során ült be először a véradói székbe a 27 éves Fülöp Viktor. Mezőgazdasági cégnél dolgozik, agronómus. Azóta már túlesett a második alkalmon, végül elhatározta, hogy évente minimum egyszer rászánja az időt, és segíti a betegek vérrel való ellátását, egyrészt jóérzésből, másrészt belső késztetésből. – Családi indíttatásaim motiválnak, mindkét szülőm rendszeres véradó. Fontosnak tartom, hogy segítsek, hiszen bárki kerülhet olyan helyzetbe, hogy vérre van szüksége – mondta Fülöp Viktor.