Kajszáékat a zene és a szépség szeretete is összeköti

Nagyon sokan voltak kíváncsiak az újévi koncertünkre, ennyien még nem voltak a művelődési házban – meséli Kajsza Béla. Azt is tőle tudjuk, hogy mivel a zenekarban megjelent a család legfiatalabb generációja, a közönség soraiban helyet foglaltak az unokák iskolatársai, barátai is. Az esemény jól illusztrálta, mit is jelent ebben a családban a zene: a szépség és a harmónia iránti rajongás és az összetartozás kifejezését.

A muzsikát Kajsza Béla szülei szintén nagyon szerették, édesanyjának szép hangja volt, és énekelt a bátaszéki templomi kórusban. Fiaik hangszeres pályafutása a helyi fúvószenekarban indult, de a muzsikálás akkor nem volt több, mint kedvtelés. Igaz, maradandó élményekkel szolgáltak a fesztiválok, zenei táborok. Komolyabbá akkor kezdett válni ez a hobbi, amikor Kajsza Bélát harmincnyolc évesen pozanosnak hívták a Szekszárd Big Band-be. Addig a munka mellett a röplabda és a család foglalta le figyelmét. Ekkor már általános iskolás fiai is zeneiskolások voltak, és egyre gyakrabban hívták őket fellépni a legkülönfélébb eseményekre.

A trió Szekszárdon mutatkozott be, a református lelkész, Szilvási Géza hívta meg őket zenélni egy szeretetvendégségre. Egy viszonylag egyszerű adventi mű átiratát ekkor készítette az édesapa. Ezt számtalan kézzel írt kotta követte, amelyeket ma is nagy örömmel forgatnak a fiúk. Kajsza Béla egyébként nem titkolta azt a véleményét, amely szerint a zenetanulásban nagy szerepe van a szülőknek, hiszen nemcsak hullámhegyek, de -völgyek is adódtak, amelyekből ki kellett keveredni.

A három tagú együttes 1991-ben bővült kvartetté, állítólag már csak azért is, mert négytagú zenekarnak könnyebb darabot választani, mint triónak. A merítés szerencsére nagy, egyházi műveket, komolyzenei darabokat és filmzenét egyaránt repertoárján tart a kvartett. A fiúk azóta felnőttek, a zenélés viszont maradt: Kajsza Béla trombitál, Kajsza Péter kürtön, harsonán játszik, Kajsza Pál és a nyilatkozó édesapa, Kajsza Béla szintén harsonán működött közre a koncerten is, az unokatestvér, Földesi Gyula pedig trombitajátékával színesítette az előadást. Az unokák közül Etelka oboán, Barna tenorkürtön muzsikált, és nem az újévi volt a gyerekek első koncertje.

Ha csak a legutóbbi fellépéseket nézzük, októberben Simontornyán, a reformáció napja alkalmából szervezett rendezvényen szerepeltek Kajszáék, decemberben pedig Lengyelben és Várdombon is adventi hangversenyt adtak, illetve a Gagliarda kórus koncertjein kétszer is vendégként muzsikáltak. Legközelebb február kilencedikén Bátaszéken láthatja őket a közönség.

Itthon vannak

Kajsza Béláék tizennégy éve élnek Sióagárdon. Azt mondja, olyan, mintha tősgyökeres sióagárdi lenne, feleségének már sióagárdi népviselete is van. Jó emberek lakják a falut, akik a kezdetekkor befogadták őket, ezért is tartják Kajszáék fontosnak, hogy koncertet adjanak az itt élőknek csak úgy szeretetből.

Meglehetősen különböző életutak

A három Kajsza fiú közül Béla patkolókovács, aki járja az országot. A zenét nagyon szereti, ha gondja-baja van, kifújja magából.

Péter sokoldalú zenész, többféle hangszeren játszik. Ő az Újra dolgozni Tolnában Egyesület vezetője, és tagja az Utánam Srácok zenekarnak is. Pál harsona tanár, a bonyhádi zeneiskolában tanít. Évekig dolgozott Amerikában, hajón zenélt, bejárta a karibi térséget, és ma is a világ minden tájára hívják koncertezni.

Kajsza Béla, az édesapa ma már nyugdíjas, korábban műszaki vonalon dolgozott. Elmondta, hogy édesapja sokat segített annak idején, amikor zeneiskolába, zenekari próbákra kellett hozni-vinni a gyerekeket.