A Scampolo egykori mözsi gitárosát a zene tartja fiatalon

Bár soha nem volt úgymond főállású zenész, egész életét a zene határozta meg. Atkáry „Öcsi” 7 évesen a Felvidékről került a szüleivel Mözsre, ahol a helyi pék fiától tanult harmonikázni, később egy tolnai roma zenésztől gitározni. Tizenkét évesen már mözsi felnőtt zenészekkel járt muzsikálni. Bár a pénz egyáltalán nem vetette fel őket, tizenhárom éves korában édesapja megvette neki élete első gitárját.

A mözsi általános iskola után Lajos Budapesten tanult tovább. Bár a nehézgéptechnikus képzésnek nem sok köze van a zenéhez, mégiscsak az iskola kollégiumában ismerkedett meg a későbbi legendás gitárossal, Faragó „Judy” Istvánnal. Akivel a kollégiumigazgató lányának lakodalmán játszottak először együtt. Később, már egy vállalatnál dolgozva, az első nagyobb bulijukon barátkoztak össze Komár Lászlóval, aki hamarosan az együttes énekese lett.

Tulajdonképpen így indult a hatvanas évek legeredetibb, legvadabb magyar rock ’n’ roll bandája, a Scampolo, ami csak a körülmények szerencsétlen alakulása miatt nem futott be akkora karriert, mint az Illés, vagy az Omega.

A nevét egy német film eredeti címéből kölcsönzött zenekar a hatvanas évek elején rendkívül népszerű volt a budapesti klubokban. A show-val tarkított fellépéseiken gyakran „megőrült” a közönség, és persze a zenekar is. Amit az akkori hatalom természetesen nem vett jó néven. Ez is közrejátszott abban, hogy a Scampolo ugyan legendává vált, de nem lett olyan sikeres, mint amennyire a zenéje feljogosította volna. Atkáry Lajos számára ezzel együtt csodálatos időszak volt az együttessel eltöltött nagyjából öt év.

1966 januárjában viszont teljesen új irányt vett az élete: lehetősége nyílt Nyugat-Németországba utazni. Hivatalosan gitárvásárlás szándékával indult, távoli rokonai meghívólevelével. A gitárvásárlás azonban „elhúzódott”: Lajos úgy döntött, nem tér haza.

Először autószerelőként, majd karosszériásként dolgozott. De ebben a környezetben is sikerült megismerkednie zenészekkel. Hamarosan megalakították a United Show nevű soul együttest. Hétköznap mindenki a munkahelyén dolgozott, hétvégenként pedig csak amerikai klubokban játszottak. Ahol alkalmanként amerikai sztárok előzenekaraként léptek fel. Lajos később váltott, és hangszerüzletben kezdett dolgozni. Ott végképp nem bírta sokáig zenélés nélkül: kollégáival megalapították a Collection nevű bandát, amelynek tagjai összesen huszon­nyolc féle hangszeren tudtak játszani. Nem egyszer három-négyezres közönség előtt.

Aztán jött az újabb váltás: soul után szóló – billentyű és ének. Lakhelyén, Darmstadtban, az egyik elegáns helyi hotelben kapott szerződést, de később már annyi helyre hívták, hogy képtelen volt minden fellépést elvállalni – már ő szervezett egy csomó zenészt a bulikra.

A hotelben húsz éven keresztül zenélt szilveszterkor, de ő játszotta az előszilvesztert és az afterpartyt is. – Nem akarok nagyképűnek tűnni, de a vendégek zöme azért jött oda bulizni, mert én zenéltem – jegyezte meg.

Húsz darmstadti szilveszter után, 2000-ben viszont idehaza, Szekszárdon, a Fritz tanyán játszott évbúcsúztató bulin, kisegítve egy itteni zenész ismerősét. Korábban is járt már haza édesapját látogatni, onnantól kezdve viszont egyre gyakrabban játszott különböző magyarországi rendezvényeken.

2002-ben végleg hazaköltözött. És természetesen azóta is folyamatosan zenél. Hol szólóban, hol párban, hol hármasban nyomja. Tíz évig ő csinálta a szilveszteri bulikat a Fritz tanyán, később a Bodri borháznál, nyolc éven át. Rendszeresen játszott és játszik Tolnán, Mözsön, Fácánkertben, Szekszárdon, de Budapesten is.

Hosszú évtizedek után az idei lesz az első szilveszter, melyet otthon tölt. Korábbi zenésztársa ugyanis „elhagyta”, új társával pedig még gyakorolniuk kell. A Scampolo egykori gitárosa december 29-én azért játszik egy bulit Fácánkerten, 30-án pedig a Takler pincében.

– Ha nem lenne a zene, én már nem lennék – magyarázza. – Hetvenhét éves vagyok, de még ötvennek se érzem magam. Minden nap délután kettő körül átjövök a „dühöngőmbe”, ami próbaterem is egyben, és este 8-9-ig játszom, gyakorolok, összerakok számokat. Ha csak itt magamnak zenélhetek, már annak is örül a szívem.

Harmonikák, motorok, gitárok, fotók

Atkáry Lajos 1942-ben született. Zenélt a Scampolo együttes „klasszikus” felállásában is, de játszott Zalatnay Saroltával és Bontovics Katival is. Az együttesével a hatvanas évek elején Tolnán és Mözsön is fellépett, ahogy a Scampolo búcsúkoncertjén, 1998-ban, a budapesti Kongresszusi Központban is. Miután hazatért Magyarországra, a zenekar egykori tagjai többször is ellátogattak Mözsre, Lajos névnapi bulijaira. Németországi éveinek második felében utazási irodája is volt, a fél világot beutazta. Odakint megnősült, de később elvált, gyermekük nem született. Magyarországon újra megnősült, feleségével, Szilviával van egy közös fiuk, a kis Lajos most 15 éves. Atkáry Lajos otthonában értékes gyűjteményt őriz régi motorokból, harmonikákból valamint gitárokból. Az egykori „scampolós” archív fotói is komoly eszmei értéket képviselnek.