Ez az önmagunkba nézés, a böjt ideje

Hamvazószerdán kezdődik a negyven napos böjti időszak, tájékoztatott Kürtösi Krisztián atya, bátaszéki plébános. Az elnevezés eredéről elmondta, a hamu a megbánást, a bűneik miatt érzett őszinte bánatot jelenti, de a hamu a vezeklés jele is az ószövetségben. A pap hamuval keresztet rajzol a homlokunkra, „emlékezzél ember, hogy porból lettél és porrá leszel” szavakkal.

A böjtöt vállaló hívő megemlékezik a negyven nap idején a názáreti Jézus keresztútjáról és szenvedéséről, emellett lelkének, hitének mélyére koncentrál. Készül az ünnep misztériumára.

– Böjtölhetünk-e hit nélkül? – tette fel a kérdést Krisztián atya. Sokan rávághatják a választ, hogy persze, a fogyókúrázó nők sokaságára gondolva. Ők azonban tévednek, a böjt nem azonos a fogyókúrával, nem egyszerű önsanyargatás a fogyás kedvéért. Míg a dietetikus elsősorban a testünkben felszaporodó káros anyagokra gondol, addig a lelkipásztor – hivatásához hűen – a lélekre koncentrál. A böjt tehát nem vallási elemekbe csomagolt fogyókúra, hiszen teljesen más a folyamat célja.

Mindenki saját gyengeségéhez vagy szükségleteihez szabva alakíthatja ki böjti fogadalmát. Le lehet mondani a Facebookozásról, a nassolásról, a sorozatnézésről, vagy vállalni lehet valami pluszt, önkéntes munkát, több miselátogatást és imádságot, több együttlétet a szeretteinkkel.

Krisztián atya a közösségi oldalán is megemlékezett a böjtről, egy Michael Rennier atyától származó idézettel: A Nagyböjt kihívásokkal teli időszak. A bűnbánatra és a böjtre, a hamura és a halandóságra összpontosít, olyan, mint amikor egy haláleset évfordulóján emlékezünk. Megéri azonban az erőfeszítést, az önmagunkba nézést. Halandóságunkról elmélkedni fontos feladat, mert felismerjük, hogy életünk egy egész, van kezdete, közepe és vége. Ez utóbbi nézőpontból tekintve megértjük, milyen gyönyörű és becses az életünk. A szereteten keresztül az egészet látjuk. Mindegy hogy élünk vagy halunk, örökké egymáshoz tartozunk.

Mára enyhült az egykori szigor

A negyvennapos böjt a 4. századra vált általánossá a keresztény világban. A hamvazószerda és nagypéntek közötti időszakot, főleg vidéken, egykor szigorúan megtartották. Naponta kétszer étkeztek, ebédre olajos levest, böjtös süteményt, vékony pitét ettek, vacsorára nyers káposztát, diót és mézet. Napjainkra sokat enyhült az egyház szigora, először a zsírral való főzés tilalma, majd a húsfogyasztás negyvennapos tilalma szűnt meg. Kürtösi Krisztián atya elmondta, a hamvazószerda és a nagypéntek napja szigorú böjt a vallásos felnőtt és egészséges emberek számára, illetve a negyven nap alatt a pénteki napokat is tartják. Ilyenkor elvárás a hústól való tartózkodás, és naponta egyszer szabad csak jóllakni.

Borítókép: Elcsípve a farsang farkát tánccal, énekkel, kiszebábégetéssel igyekeztek előcsalogatni a tavaszt a szekszárdi Kadarka utcai óvoda nagycsoportosai