Az összetartozás-érzés nagy visszatartó erő

Néhány esetről a régmúltból is tudunk – például Kleopátráéról –, de hogy ezrek, tízezrek vessenek véget életüknek önként, az a modern kor velejárója. Most mintegy 3-4 millió az öngyilkosságot megkísérlők száma a Földön évente, és közülük több mint hétszázezren meg is halnak. A leggyakoribb okok: egyedüllét, életuntság, társ-, pozíció- és vagyonvesztés, reménytelen szerelem, gyógyíthatatlan betegség, családi viszály, büntetéstől, szégyentől való félelem. És a leggyakoribb módszerek: fegyverhasználat, önakasztás, önmérgezés, jármű alá ugrás, magasból leugrás, érfelvágás.

A magyarországi öngyilkosságok száma a nyolcvanas évek közepén volt a csúcson, s vagy húsz éven keresztül Budapest állt az első helyen az európai fővárosok között ezen a listán. Mára valamelyest javult a helyzet, 2017-ig folyamatos csökkenés volt tapasztalható, azóta nagyjából azonosak az értékek.

A rendszerváltás és más kedvezőnek ígérkező fordulatok sokat javítottak a statisztikán, de érdekes módon a háborúk és a kemény diktatúra évei is kedvezőbb képet mutattak. A megyék közül Bács-Kiskunban és Csongrádban történik a legtöbb öngyilkosság, de Tolna is az országos átlag felett szerepel a kimutatásokban. A legszegényebb szabolcsi és a leggazdagabb fővárosi térség is a középmezőnyben található.

Minderről dr. Kertész Ágnes, a megyei kórház pszichiátriai osztályának főorvosa beszélt egy szakmai előadáson. A történetiséget ismertetve arra is kitért, hogy a középkorból nem maradt fenn az önkezűség létezésére utaló feljegyzés. Még szavunk sem volt rá abban az időben. Az egyházi tiltás is sokat számított. A 17. századi Angliában már találhatók ilyen dokumentumok. Akkoriban egy olyan furcsa törvény is született ott, hogy az öngyilkosokat kivégzik. De Magyarországon még az 1600-as években sem találtak öngyilkosságra való utalást, pedig áttanulmányozták az ­úriszékek 11 ezer oldalnyi iratanyagát.

Öngyilkosságokkal kapcsolatos írás 1818-ban jelent meg először Magyarországon, egy miskolci pap tollából. A szabadságharc leverése és a kiegyezés után passzív ellenállás jellemezte a lakosságot, s már elő-előfordultak öngyilkosságok. Elsőként nem is a magyarok, hanem az ideérkező németek, osztrákok (katonák, mesteremberek) körében. Családon belüli és településeken belüli mintákat is követnek az emberek, de a társadalom egészének is lehetnek jobb s rosszabb időszakai. A kedvezőbb fordulatra váráskor csökken a szám, s ha mégsem köszönt be az áhított változás, ismét emelkedik. Most, térségünkben a szovjet utódállamok vezetik a listát: Litvánia, Ukrajna, Oroszország és Fehéroroszország.

A főorvos szerint, ahol erős a közösség, a hit, az összetartozás érzése, ott nagy a visszatartó erő, emiatt kevesebb az öngyilkosság.

Borítóképünkön (balra): dr. Kertész Ágnes