Fiatalon papnak készült az aparhanti jegyző

Egy jegyző, aki jéghokizik és motorozik. Utóbbi két szabadidős tevékenységben a 15 éves fia is részt vesz. Egy jegyző, egy apa, aki huszonéves korában még papnak készült. Dr. Dobai Sándor pályafutása időben nem tekinthető hosszúnak – 51 éves –, térben viszont eléggé kiterjedt. És eseménydús.

Ceausescu Romániájában nőtt fel, az erdélyi Gyergyóalfaluban. Ahonnan 1992-ben a hétszáz kilométerre lévő Tolnára költözött és családot alapított. Feleségével együtt tanított a helyi katolikus iskolában. Nem véletlenül, hisz teológiát is végzett. Tanulmányait kint kezdte, és itt fejezte be. A Pécsi Hittudományi Főiskolán 1996-ban szerzett oklevelet, magyartanári diplomáját pedig 2000-ben kapta meg Szombathelyen. De többre vágyott: jogi pályára.

– Azt nagyobb kihívásnak éreztem – mondja –, bár a mai gyerekek között pedagógusnak lenni se semmi.

Húsz éve dolgozik az államigazgatásban. A tolnai polgármesteri hivatalban 2000–2008-ig tevékenykedett. Többek között hozzá tartozott a testületi munkához kapcsolódó előterjesztések, szerződések elkészítése és a partnertelepülési kapcsolatok ápolása. Német és román nyelvtudására is számíthattak a városvezetők. Jogi tanulmányait 2006-ban fejezte be Pécsen, két évvel később megpályázta és elnyerte a kakasdi jegyzői állást. Volt némi kitérője, két évet közjegyző mellett, egy évet decsi jegyzőként dolgozott, aztán visszakerült Kakasdra, és 2019 végéig ott maradt. Ekkor átszervezés történt, és aparhanti jegyző lett.

– Ha jogilag nézzük, ugyanabban a székben ülök, amelyikben eddig – vázolja a helyzetet –, csak Kakasd, a korábbi székhely kilépett a társulásból. Most Aparhant a központ, s oda tartozik Györe, Mucsfa és Nagyvejke.

A hivatali munka nehézségei közül kettőt emel ki Dobai Sándor. Az egyik az, hogy a gondolkodásba – se az ügyfelekébe, se a képviselőkébe – még nem épült be a közös ügyintézés elfogadása. Hogy a hivatalnok, már nemcsak az ő hivatalnokuk, hanem három-négy-öt településé. A másik gond az adminisztráció megszaporodása. A papíralapú iratgyártást jó volna száműzni, viszont a számítógépes adathordozók megbízhatósága, időt­állósága kétséges, ezért készítenek még mindig nyomtatott verziókat. Amelyeket esetenként vissza kell szkennelni a digitális aláíráshoz, ami még további bonyolult, nem kiforrott műveletsort igényel.

A jogszabályokat nem bírálja a jegyző. Azok nyilvánvalóan általános rendelkezéseket tartalmaznak, természetes, hogy nem személyre szabottak; értelmezésük bizonyos esetekben eltérő lehet.

– Arra kell törekednünk – hangsúlyozza –, hogy ha vannak különböző alkalmazási, illetve értelmezési lehetőségek, azt részesítsük előnyben, amelyik az ügyfél számára kedvező. Az ügyfélcentrikus ügyintézésből még senkinek semmi problémája nem volt.

A kollégákkal való bánásmód

Dr. Dobai Sándor 1968-ban született a székelyföldi Gyergyóalfaluban. Magyarországra 1992-ben települt át. Házasságot 1993-ban kötött, egy fia van. Jegyzőként dolgozik, de fiatalkorában pap akart lenni; teológiát is végzett. Munkájában a hit – ahogy mondja –, a kollégákkal való bánásmódban nyilvánul meg. Törekszik a kölcsönös bizalom, a jó munkahelyi légkör kialakítására. Szabadidejében motorozik a fiával és jéghokizni jár. A szellemi munka után a sport, a fizikai igénybevétel igazi kikapcsolódást jelent számára. Szekszárdon kispályán, Dunaújvárosban nagypályán játszik amatőrcsapatokban, hátvédként. Ahol felnőtt, Gyergyóban, minden faluban volt hokicsapat, természetesen jégen rendeztek meccseket. Eredményes a sportban, számos elismerés tulajdonosa.

Borítókép: Dr. Dobai Sándor, az aparhanti közös hivatal jegyzője számára a sport jelent igazi kikapcsolódást