Kádár János is vadászott vele a Gemencben

– Hogyan és mikor került ide?

– Ez a hátfői erdészház 1975-ben épült – mondja Bangó Sándor –, de én már 1963-ban itt dolgoztam. Akkor még Gemenci Vadásztársaság néven működtünk, és Parti István volt az igazgató, aki a Gyöngyvirágtól lombhullásig című filmben szerepelt. Sofőrként kezdtem a munkát, aztán ’68 körül volt egy kis kitérőm, de visszajöttem. Akkoriban történt az erdészet és vadászat összevonása. Az új céghez, a Gemenci Erdő és Vadgazdasághoz új vezérigazgató érkezett: Csontos Gyula. Szakiskolába is ő küldött el, így lettem erdésztechnikus.

– Könnyen ment a tanulás?

– Nem mondhatnám, mert a helyesírással sok bajom volt. Mások se jeleskedtek: 43-ból heten jutottunk el az érettségiig. A szaktárgyak jól mentek, és a történelmet is nagyon szerettem, aztán mégis majdnem abból buktam meg. A tanár egyszer félrehívott: látja, hogy sok mindent összeolvastam, de itt nem azt kell elmondanom, amit gondolok, vagy amit ’56-ban átéltem; úgy kell felelnem és dolgozatot írnom, ahogy a jelenlegi társadalmi rend megkívánja. És attól kezdve jól feleltem, jó jegyeket kaptam…

– Kiket vadásztatott az évek során?

– Kádár Jánost, Fock Jenőt, Németh Károlyt és még sokakat. Külföldieket is. A vezető pozícióba kerülő emberek nagy részében felébred a vadászösztön. Régen a grófokban, aztán az elvtársakban, s ma sincs ez másképp. Egyszer, talán még a hatvanas évek végén, az a hír érkezett, hogy a pártvezetésnek nem tetszik, hogy a gemenci gazdaságnál szinte senki nem párttag. Amikor ezt szóvá tették Kádárnak, állítólag azt mondta: „Elvtársak, nem párttagok kellenek, hanem becsületes, dolgozó emberek. Ha Pesten kimegyek az utcára, és megkopogtatom a járókelők vállát, kiderül, hogy minden ötödik párttag. Mert az az érdeke.”

– Ma is vadászik még?

– Nem vadászni, hanem vadásztatni szerettem. Negyven év munkaviszony után mentem nyugdíjba, 1997-ben, s azóta nem sokszor sütöttem el a puskámat. Én csak akkor húztam meg a ravaszt, ha muszáj volt. A mostani vezérigazgató, Csonka Tibor nagyon rendesen viselkedett velem. Megvehettem ezt a házat 1999-ben, s boldog embernek mondhatom magam. Benn élek az erdőben, mégis közel a városhoz, Szekszárdhoz.

Bátán ismerte meg az erdőt

Bangó Sándor 1940-ben született Kiskunhalason. Apja, a homokos talaj miatt, otthagyta azt a vidéket, és Bátán telepedett le. A második házasságából született két gyermeke már a Tolna megyei faluban nőtt fel. Az 1956-os árvíz elvitte a házukat. Apja akkor már nem élt. Anyját a két gyerekkel egy erdész-vadász családnál helyezték el ideiglenesen. Ennek köszönhetően ismerte és szerette meg az erdőt. Sofőr képesítést szerzett, járművezetés-oktatói tanfolyamot és erdészeti technikumot végzett. Hazai és külföldi vendégvadászokat kalauzolt a gemenci erdőben, évtizedeken keresztül. Annak idején 730 hektáron mozgott a bárányfoki részen, s ha évi száz vad volt kilőhető, annak túlnyomó többségét a vendégvadászokkal ejtette el. Emellett raktáros, magtáros és anyagbeszerző is volt. Nyugdíjba 1997-ben vonult. Szolgálati lakását, a Sió-torokhoz közeli hátfői erdészházat 1999-ben megvásárolta. Ott él azóta is. Korábban sok jószágot tartott, most már csak kicsiben gazdálkodik. Özvegy, egy lánya és egy unokája van.