Most is más emberekként kell kilépnünk a bezárt ajtók mögül

– A karácsony és a húsvét lényegét többé-kevésbé mindenki meg tudná fogalmazni. De pünkösdkor pontosan mit ünnepel a keresztény világ?

– Azt az eseményt, amikor Jézus feltámadása, húsvét után ötven nappal az apostolok erőt, új lendületet kaptak a Szentlélektől, a hit, az evangélium hirdetéséhez, a tanúságtételhez – mondja Nyúl Viktor pécsi püspöki helynök. – Addig csüggedten, bezárkózva, az üldözéstől való félelemben éltek, de pünkösdkor elteltek a Szentlélekkel, és bátran, új lendületet kapva kezdték hirdetni Jézus feltámadását, az örök élet reményét. A ma emberéhez is elküldi Isten a Szentlelkét, a harmadik isteni személyt, hogy megerősítse, vigasztalja és megtanítsa szeretni. A Szentlélek a szeretet lelke, aki megtanít bennünket egymás felé és Isten felé fordulni, szolidárissá válni és imádkozni. Általa válik bennünk tudatossá a hit: felismerjük, hogy Isten fiai vagyunk. Ferenc pápa így fogalmazott: „A Szentlélek segít bennünket abban, hogy merjük meghallgatni és megcselekedni Isten szavát.”

– Úgy tűnik, hogy a kevésbé fejlett országokban jobban meghallják Isten szavát. Dél-Amerikában például egyre erősebbé, népesebbé válik a katolikus egyház, miközben Nyugat-Európában kevés a pap, üresek a templomok. A polgári jólét együtt jár a vallástalansággal?

– Alapvetően az embert nem a körülményei jellemzik, hanem az embersége. Ebből kell kiindulni. Isten számára minden ember értékes, egyszeri, megismételhetetlen személy. És mindenkiben ott a vágy az igazság, az igazságosság, a szépség, a szeretet iránt. A jóléti társadalomban valóban megjelenik az úgynevezett elvilágiasodás veszélye. Bálványokat állítanak a középpontba: tárgyakat, pénzt, földi javakat helyeznek Isten elé. Nem automatikusan és nem mindenkinél következik be az Istentől való eltávolodás, de tény, hogy a jólét velejárója lehet, hogy sokakban szunnyadozni kezd az Isten felé törekvés vágya. Mert más vágyak mozgatják. Kevésbé gazdag országokban nincs ennyi zavaró körülmény, s az emberek jobban tudnak arra figyelni, ami igazán fontos. Ferenc pápa erről azt mondta egy alkalommal, hogy a perifériáról sokszor jobban látszik a lényeg.

– Jobb, tisztább lelkű az ember, amíg nincstelen?

– Nem arról van szó, hogy itt vagy ott jobbak vagy rosszabbak az emberek, hanem arról, hogy a körülmények nehezíthetik az Istenhez vezető utat. Ebből a szempontból a jobbnak tartott körülmények lehetnek sok esetben a rosszabbak. A jóléti társadalom emberére is ráfér az elcsendesedés, az önmagába tekintés, a mások felé nyitás. Az anyagi javak is fontosak, csak akkor van baj, amikor valaki ezt abszolút értékként kezeli, és egyetlen célja a birtoklás. A földi életben végérvényesen berendezkedni: elhibázott törekvés. Mi, keresztények azt valljuk, hogy vándorok vagyunk, átutazók a Földön, és a Mennyország felé törekszünk. Ismét Ferenc pápát idézve: „a halotti leplen nincsen zseb”. Tehát semmit sem viszünk el magunkkal a földi életből; maradandó értéknek csak az tekinthető, amit önzetlenül, szeretettel tettünk.

– A gyász, a megrázkódtatások általában istenfélőbbekké teszik az embereket. A mostani járvány után várható-e ilyen fordulat?

– Ezt nem lehet előre megmondani. Az biztos, hogy a járvány rádöbbentette az embert a törékenységére. Nem vagyunk mindent legyőzők, nem vagyunk mindenhatók, hiába a technikai fejlettség, egy parányi vírus tönkreteheti az életünket. Ugyanakkor a keresztények ebben nem büntetést látnak, hanem tanítást. Isten a történelem ura, jóságos és szeretetteljes. Észre kell vennünk a figyelmeztetéseit! Udvardy György érsek atya mondta: „Imádkozzunk azért, hogy megszűnjék a járvány, és azért is, hogy tanulhassunk belőle!” Erősödnek világszerte az imaláncok, a modern kommunikációs eszközök igénybevételével is. Az emberiség összetartozik, egy közös családot alkot, ezért is erőfeszítéseket kell tennünk a lemaradók segítése, a másokért való felelősségvállalás, a béke érdekében. Ez a járványhelyzet megtanít bennünket arra, hogy jobban értékeljük egymást. A pörgő világ lelassult, lecsendesedett, a szeretteinkkel való együttlét ismét fontossá vált, a találkozások felértékelődtek. Ez egy ugyanolyan fordulópont, mint a kétezer évvel ezelőtti pünkösd volt. Az eddig zárt ajtók mögül más, lélekkel eltelt emberekként léphetünk elő.

A hittudományi főiskolán az Újszövetséget tanítja

Nyúl Viktor 1981-ben született Pécsen. Pappá 2006-ban szentelték. Rómában is folytatott tanulmányokat 2001–2008-ig, majd a pécsi székesegyház káplánja lett, ahol 2014-ig szolgált. Azt követően magyarszéki plébánosként működött, 2018-ig. Ekkor nevezték ki a Pécsi egyházmegye pasztorális helynökévé. Emellett, 2008 óta, a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskolán tanítja az Újszövetséget. „Azért lettem pap – vallja –, mert úgy érzem, az Úrjézus küld engem az emberekhez. Arra hív, hogy szeretetéről, irgalmáról beszéljek, s a vele való barátságot megélve másokat is elvezessek hozzá.”

Helynökként most sok feladat hárul rá, hiszen a korábbi püspököt, Udvardy Györgyöt veszprémi érsekké nevezték ki, aki az átmeneti időszakban – amíg nincs új pécsi püspök – apostoli kormányzóként látja el az itteni feladatokat. Az érsek lelkipásztori tevékenységét, leterheltsége miatt, ebben az egyházmegyében több pap segíti, köztük a pasztorális helynök.

Borítóképünkön Nyúl Viktor, aki 2018-tól a Pécsi egyházmegye püspöki helynöke