A bútorrestaurátor műve a felújított templomkapu

Ahogy nem volt színész végzettsége Páger Antalnak, úgy nincs bútorrestaurátori végzettsége Balassa Tamásnak. De, ahogy Págert a legjobb színészek között tartják számon, úgy a decsi bútormentőnek is jó neve van abban a szakmában, amit részint korosabb mesterektől, részint önképzéssel sajátított el.

A 45 éves szakember gépszerelő bizonyítványt szerzett Szekszárdon, 1993-ban. Emellett minősített hegesztő. Rövid ideig dolgozott vasipari, gépipari területen, de a fa jobban érdekelte. Romos polgári és paraszti bútorok nyerik vissza eredeti szépségüket a kezei között. Ő újította fel nemrég a decsi református templom kapuját. Mindenféle munkálathoz ért: hiányzó intarzia pótlásához, díszítő faragáshoz, tulipános láda festéséhez, felületkezeléshez, politúrozáshoz. Nemcsak belejavítgat a bútorokba, hanem darabokra szedi azokat, és korhű állapotba állítja helyre. Ért a faipari gépekhez, ám ennél a mesterségnél a kézi munka a meghatározó. Van, hogy órákon át csiszolgat egy felületet, különböző finomságú dörzsvásznakkal (smirglivel), hogy egyáltalán elkezdhesse a javítást. Egy szekrényfelújítás, állapottól függően, akár 80–100 munkaórát is igényelhet. Szeret egy-egy részfeladatot végigvinni, akkor is, ha beleszalad az éjszakába.

– Jó érzés úgy lefeküdni, hogy ez is elkészült – mondja.

Az viszont nem jó érzés számára, hogy megfelelő szinten megélni nem tud ebből a szép mesterségből. Keresni a tömegtermeléssel lehet a faiparban, a bútorrestaurálást hobbiként érdemes csak űzni. Akkor is, ha valakinek már neve van, és visszatérő kuncsaftok hozzák a megrendeléseket. Akkor is, ha néha bejönnek komolyabb felkérések. (Dolgozott már az iraki nagykövetségnek, és a torockói Duna-ház elnöki lakosztályának biedermeier bútorai is a hozzáértését dicsérik.)

Lakásában is vannak helyrehozott, idős bútorok. Vonzalma a régiségekhez abban is megnyilvánul, hogy gyűjti a feliratos téglákat. A legkorábbi darabon 1661-es évszám látható.

A politúr

A politúrozás folyamatát így vázolja Balassa Tamás: „Hatféle, egyre finomabb dörzspapírral csiszolom le a felületet, aztán lakkot viszek fel rá alapnak, finom papírral ismét átdörzsölöm, habkőszemcséket dolgozok bele denaturált szesszel, amit négyszer megismételek. Pihentetés után megint kap egy vékony lakkréteget, némi olajjal, másnap, harmadnap megismételem, simogatva, nyolcasokat írva egy labdaszerű pamaccsal, végül egy speciális anyaggal kivonom a fölösleges olajat. Így kapjuk azt a kényes, de gyönyörű felületet, amit politúrnak nevezünk.”