Trombitával a kézben, ihletetten menetel a zenetanári pálya felé

Közösségi névjegyén immár az olvasható, hogy a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán tanul. A bejegyzés friss, hiszen Kovács-Szabó Áron nemrég még – az érettségi bizonyítvány idei megszerzéséig – a Szekszárdi Garay János Gimnázium diákja volt. Többször is szerepelt már lapunk hasábjain, mint a trombita hangszer ifjú mestere, a HuMen Brass Band egyik alapítója és vezetője, számos remek koncert rivaldafényben fürdő szereplője, akit azonban nem vakított el a siker. Arra azonban büszke, teljes joggal, hogy nem konzervatóriumból jutott be a felsőfokú művészképzésbe.

– Bár tizennégy évesen már javában elkötelezetten tanultam a hangszeres zenét, az általános iskola után mégis a Garay János Gimnáziumba jelentkeztem – mondta Kovács-Szabó Áron. – Úgy gondoltam, hogy általános műveltség és emberi értékek közvetítése szempontjából jó helyre kerülök, és ez így is történt. De arra azért tizenegyedikes koromban végképp rájöttem, hogy nem lépek be a mérnök-orvos-jogász szentháromság birodalmába. Hanem ehhez képest úgymond alternatív hivatást választok. Azaz, elfogadtam a művészet világának vonzását.

A szekszárdi fiatal tette ezt annak ellenére, hogy komolyan elmélyült az emelt óraszámú biológia-kémia tantárgyakban. Például az embertan a mai napig lenyűgözi. Ilyen vonzalmak birtokában jelentkezett Pécsre, az egyetemre, ahol a felvételin hangszer-kategóriában a lehetséges száz pontból kilencvenkilencet teljesített. A többivel együtt a maximális négyszáz összpontszámból pedig háromszázkilencvenhat pontot ért el. Mestere, Szily Lajos szerint ez kiemelkedő fegyvertény. Így lett tehát Kovács-Szabó Áron a tíz féléves képzés hallgatója, tanári és zenészi diploma várományosa öt esztendő múlva. Bár tudását nyugtázva és lelkesedését tapasztalva az oklevelet máris megelőlegezhetjük számára.

– Ez a képzés kifejezetten illik az elképzeléseimhez – erősítette meg a fentieket. – Mert amellett, hogy művészi hajlamaimat maradéktalanul átélhetem és kiteljesíthetem, ráadásként még tanári bizonyítványt is kapok. Ennek birtokában pedig nyitva áll előttem az út bármelyik zeneiskolába. Sőt, ha a két-három éves masterképzést is teljesítem – ez is szándékomban áll –, akkor felsőfokú zenei intézményekben is taníthatok. Vonz tehát a tanári-oktatói pálya, de ez egyáltalán nem zárja ki azt, hogy rendszeresen fellépjek hangszeres zenészként. Akár szólistaként, akár csapatban.

Bármelyik változat lehetséges, hiszen nem felesleges tudni a lelkes fiatalról azt sem, hogy idén tavasszal a Tolna megyei Trombitás napon arany különdíjban részesült korcsoportjában. Legyen a szó itt ismét a mesteré.

– Áron kiválóan elsajátította a trombitajáték alapjait, szorgalmának köszönhetően pár év múlva már az Ifjúsági Fúvószenekar tagja lett – méltatta a tanítványt Szily Lajos. – Kovács Zsolt karnagy egyre nehezebb feladatokkal bízta meg, szólistaként is többször szerepeltette. Ebben az értékteremtő közösségben, azonos érdeklődésű barátaival együtt létrehozta a HuMen Brass Band nevű rézfúvós kamaraegyüttest. A csapatnak Áron az egyik meghatározó tagja, s mint ilyen, rendszeresen bizonyságot tesz céltudatos, kiváló szervező, kommunikatív mivoltáról. Tíz éve a növendékem, ez az évtized rengeteg gyakorlással, fellépéssel, sok szülői segítséggel, zeneiskolai támogatással telt el. Mint szaktanár büszke vagyok egy mindent tekintetben kiváló tanítványomra, aki hatodik növendékemként szerezheti meg művészdiplomáját. Sőt, még talán ennél is többet érhet el. Ezt azért merem így megjósolni, mert csak mi tudjuk, hogy mennyi munka fémjelzi az eddig megtett utat.

A szekszárdi fiatal módfelett hálás Kovács Zsolt karnagynak és a fúvószenekarnak is. Ugyanis idén február 2-án közreműködésükkel mutathatta be élete első nagyzenekari darabját, mely az Elysium címet viseli. Ami pedig a HuMen Brass Bandet illeti, annak működését minden erejével segíteni fogja. Bár már Pécsen tartózkodik, amikor csak teheti, visszatér Szekszárdra csapatához.

– A HuMen Brass Band a szívem csücske – hangzott hitvallása. – Az volt a három évvel ezelőtti alapításkor, és az is marad a jövőben is. Ha ez a zenekar befutna és tehetsége okán híressé válna, akkor én lennék a Földön a legboldogabb ember.

Áron természetesen már most boldog, miután álma, melyet az egyetemi polgárságáról szövögetett, maradéktalanul teljesült. Sokat köszönhet áldozatokat hozó családjának, valamint a példaképnek számító Szily Lajos trombitaművésznek, aki – idézzük a tanítvány megfogalmazását – pedagógiai mestermunkát teljesített a növendék révbe juttatásával.

„Zenéje sohasem unalmas, oda kell figyelni rá”

– Kifejezetten pozitív, nyitott egyéniség, aki magas színvonalú tevékenységével tovább öregbítette iskolánk hírnevét – jellemezte Kovács-Szabó Áront Heilmann Józsefné, a Szekszárdi Garay János Gimnázium igazgatója. – Intézményünket számos művészeti rendezvényen képviselte, elkötelezetten és nagy sikerrel. Számunkra kiváltképp öröm, hogy a pedagóguspályát választotta. Szükség van olyan kiváló zenetanárokra, mint amilyen legjobb meggyőződésem szerint Áron lesz.

Kovács Zsolt, az Ifjúsági Fúvószenekar karnagya olyan személyiségként jellemezte Áront, mint akire mindig is jellemző volt a magas fokú muzikalitás. – Nagy gondot fordít arra, hogy szép hangon trombitáljon – folytatta a karnagy. – Az is fontos jellemzője, hogy zenéje sohasem unalmas, mindig oda kell figyelni rá, amikor megszólaltatja a trombitát. Az külön adottsága, hogy ilyen fiatalon képes egy saját zenekart létrehozni és eredményesen vezetni.

Borítóképünkön Kovács-Szabó Áron és szeretett hangszere, a trombita