Van mit tanulnunk a szépkorúaktól

Az ENSZ közgyűlése 1991-ben nyilvánította október 1-jét az idősek világnapjává. A Földön 600 millió hatvan év feletti ember él. Számuk 2025-re akár meg is kétszereződhet, éppen ezért a gyorsan öregedő világban érdemes számolni az idősek önkéntes munkájával, tapasztalatával.

Kiváló példa lehet egy Szekszárd közelében élő úr. Csizmadia János, a medinai fodrász-író, a település krónikása 91 éves, de még mindig vállal hajvágást, és továbbra is írja novelláit.

– A koronavírus-járvány miatt visszahúzódtunk a feleségemmel, Sárival. Van kertünk, mindent megtermelünk, amire szükségünk van. A hosszú élet titkát nem tudnám megmondani. Mindig sokat dolgoztam, nem értem rá ezzel foglalkozni. Háborús gyerek vagyok, tizennégy évesen nekem kellett eltartanom édesanyámat és két öcsémet. A feleségemmel már ketten vagyunk, de csak délelőttönként. Délután jönnek az unokák, akik a környékünkön laknak – mondta lapunknak.

Öt unokája és ugyanennyi dédunokája van. Három novelláskötete jelent meg, a negyedik és az ötödik a helyi önkormányzatnál vár szerkesztésre. Azt is elmondta, hogy a történetek elkészültekor a felesége véleményére mindig kíváncsi.

Valamint, hogy ma már az a legfontosabb, hogy egészségesek maradjanak. – Ebben a korban az embert a kíváncsiság viszi előre, hogy mi lesz holnap. A több mint kilenc évtized élettapasztalata az, hogy sokszor lehet csalódni az emberekben, de mindig bízni kell bennük, mert különben nem tudnánk közéjük menni. Most a dédunokámról írtam egy rövid kis novellát, tárcát, Noelnek hívják, és autista. Rendkívül eszes kisfiú. Már három éves korában ismerte az ábécét, folyékonyan olvas, számol, a telefonból megtanult angolul, de nem tudja megfogni a kanalat, hogy azzal egyen. Rejtély, hogy ezt mi okozza, de maga az élet is az – mondta a medinai fodrász-író.

Nagy Istvánné a szeretetben és az összetartásban látja a megtartó erőt. No, meg a munkában, abban, hogy még most is egészen tevékeny. Százegy éves múlt. Lányával, Horváth Miklósnéval él együtt, aki elmondta, édesanyja igyekszik kivenni a részét az otthoni teendőkből, például a zöldségpucolásból. Épp e tevékeny életről beszélgettek a minap, és arról, hogy a folyamatos mozgás karban tartja az embert.

Nagy Istvánnénak hat gyermeke született, a sors továbbá tizenegy unokával, tizenöt dédunokával ajándékozta meg, az ő ellátásukban igencsak szívesen segédkezett, de három ükunokája is van.

Horváth Miklósné szerint a hosszú élet titka az is lehet, hogy anyukája mosolygós, jó kedélyű, jó szívű asszony. És így emlékszik a nagymamájára is, akivel gyermekkorában együtt laktak. A családtagok mindig egymás támaszai voltak, és igyekeztek derűsen szemlélni a világot.

Jelen helyzetben erre a derűre nagy szükség van, hiszen a nyugdíjasokat a járvány arra kényszeríti, hogy minél kevesebbet érintkezzenek személyesen másokkal. Szerencsére az idősek közül sokan nem csak a hosszú élet titkát sejtik, de a modern eszközök használata révén megtalálják a kapcsolatok ápolásának módját is.

A bogyiszlói Révész Kálmánné, Kati néni azt mondta, jól érzi magát, örül az életnek és várja a 89. születésnapja környékén érkező első dédunokáját. Az időseknek leginkább azt tanácsolja, hogy mozogjanak. Bár már nehezebben, mint korábban, de ő is tevékenykedik, amennyit tud. Mint mondta, annak idején dolgoztak és dolgoztak, de azt is tudja, hogy a mai fiatalok már másképp, kényelmesebben élnek, mint egykor ők. Férjével két gyermeket neveltek fel és két unokájuk született. Dadus volt a falu óvodájában, és sokan máig jó szívvel emlékeznek rá az egykori ovisok közül.

Törekszik rá, hogy a barátnőivel tartsa a kapcsolatot, szereti a sportközvetítéseket, manapság szinte mást nem is néz a tévében, emellett rendszeresen keresztrejtvényt fejt, és nem mellesleg hosszú ideje a Tolnai Népújság hűséges olvasója.