Egy új színváltozat létrehozásán munkálkodik a galambtenyésztő

– Honnan ered a galambok iránti szeretet, és mikortól datálódik a tenyésztői foglalkozása?

– Falusi parasztcsalád leszármazottjaként úgy gondolom, hogy a génjeim által kaptam az érdeklődést a természet és az élőlények iránt. Az állatok közé születtem, édesapám tízéves kora óta tartott galambokat, amiket a nagybátyjától kapott. Én magam 1955-ben kezdtem el galambot tartani és azóta folyamatosan fellelhetőek a madarak a házamnál. Két párral kezdtem, amik csirke- és pávagalamb-keverékek voltak, de azóta számtalan fajtát tartottam már, többek közt magyar begyeseket, strasserokat, pávagalambokat és röppostagalambokat. Nyugdíjba vonulásomat követően jutott csak elég idő arra, hogy teljes szakmai tudásomat bevetve, ne csak tartsam, de tenyésszem is az általam kedvelt egyedeket. A legkedvesebb fajták számomra az amerikai óriásposta és a magyar díszpostagalambok. Előbbit húsz, utóbbit közel tizenhét éve tenyésztem és ezt tartom a legsikeresebbnek. Jelenleg is az említett két fajtát tartom, közel száz szárnyas repked az ólban.

– Mennyi időt emészt fel a mindennapjai során a galambtenyésztés, és mekkora oda-adást igényel a szárnyasok nevelése?

– Ehhez a hivatáshoz elengedhetetlen a természet szeretete, úgy gondolom, hogy bele kell születni ebbe a szakmába. Számtalan áldozattal jár a velük zajló munka. Egyrészt minden nap komoly ellátást igényelnek, sok időt töltök köztük, figyelem a párokat és a picinyeket egyaránt. Odafigyelést igényel a takarmányozásuk, elengedhetetlen számukra a vitamin biztosítása és évente többször is oltást igényelnek a különböző baktériumok és vírusok ellen. Másrészről, akik kiállításra járnak, mint ahogy én is, azok mérhetetlen sok időt fordítanak a felkészülésre, szinte állandó lekötöttséget igényel a nevelésük.

– Pályafutása során milyen versenyeken és kiállításokon indult, illetve melyik kitüntetésére a legbüszkébb?

– Több évtizedes tenyésztői munkám során számtalan versenyen szerepeltek már a galambjaim, Magyarországon és külföldön is egyaránt. Magyarországi keretek közt megszereztem a mestertenyésztői címet. Munkásságom alatt, egy hazai és egy európai jelentős sikert könyvelhettem el. A 2009. évben Nyitrán megrendezett „EE” kiállításon az általam bemutatott magyar díszposta csapat elnyerte a legmagasabb díjat, az „EE Plakette” érmet, és ezzel párhuzamosan megkaptam az Európa Mesteri címet. A másik nagy érdem, hogy a Nagydorogi Galambtenyésztők Egyesületének vezetése által benyújtott előterjesztés alapján, a magyar dísz­posta fajtáját az országban elsőként bejegyezték a Földművelésügyi Minisztérium Ágazati Értéktárába. Szerencsésen és büszkén mondhatom, hogy emellett számos érem és oklevél díszeleg a gyűjteményemben. 2019-ben a Magyar Galamb és Kisállattenyésztők Országos Szövetsége és a Székesfehérvári Galamb- és Kisállattenyésztők Egyesülete indított egy pályázatot „Így kezdtem én” címmel. Amikor értesültem a felhívásról, még nem gondolkodtam rajta, de egy kedves barátom unszolására nekiláttam és közel négy oldalnyi anyagot nyújtottam be, fényképekkel és kimutatásokkal ellátva. Ennek alapján a hatvanöt év felettiek kategóriájában második helyezést értem el.

– Mik a tapasztalatai, mekkora érdeklődést kelt a mai generációban a kisállattenyésztés gondolata?

– Sajnos nagyon kevés az érdeklődő, összesen három diák tanulónk van, de remélem, hogy őket sikerül megtartanunk. Közülük egy kiválóan bizonyít, kimeríthetetlen az érdeklődése. Elhatározta, hogy állatorvosnak szeretne tanulni a most még általános iskolás kisdiák.

– Mik a tervei a jövőre nézve?

– Jelenleg a magyar díszpostagalamb andalúz színváltozatának kitenyésztésén munkálkodom. Az időm nagy részét ez felemészti, szeretném tökéletesre fejleszteni és véghez vinni ennek a színvariációnak a tenyésztését. Ha ezt elismerték és bejegyezték, a célom az, hogy minél elterjedtebbé váljon a dísz­posta-tenyésztők körében. Sajnos a vírushelyzet miatt elmaradt számtalan kiállítás és rendezvény, így remélem, hogy ezeket mihamarabb bepótolhatjuk.

A helyi egyesület alapító tagja volt

A Nagydorogi Galambtenyésztők Egyesülete 1978-ban alakult, alapítói közt volt Jaksa János is. – Tizenkét fővel indítottuk útnak a szervezetet – mondta –, az alapítók közül öten még ma is részt veszünk a tenyésztésben. Pillanatnyilag huszonhárman vagyunk egyesületi tagok, tenyésztőink nem csak galambbal, de nyulakkal és baromfival is foglalkoznak. Szerencsére vannak fiatal tagjaink is, igyekszünk minél szélesebb körben megismertetni velük a galamb-, de főként a kis­állattenyésztést. Ennek érdekében, korábban kapcsolatba kerültünk a helyi általános iskolával, hogy velük együtt népszerűsítsük ezt a hivatást. Azóta is kiváló kapcsolatot ápolunk velük, az iskolával párhuzamosan szervezzük a kiállításainkat, a bemutatókat térítésmentesen látogathatják a diákok. Igyekszünk „megfertőzni” őket, hogy a modern technika mellett nyissanak a természet és a kisállat- tenyésztés felé is.

Borítóképen: Jaksa János a hosszú tenyésztői pályafutása során elnyert rengeteg díjjal