Illyés Gyula is focizott a gimnáziumi sportpályán

Petőfis gimnazistaként mely hangszeren játszott Illyés Gyula? A helyes választ hamarosan mutatjuk, méghozzá a Bonyhádi Öregdiák Szövetség májusi, online hírlevelének segítségével. Ebben a lapszámban olvasható dr. Hegedűs Éva Kávészünet – Irodalmi frissítő című, kiváló összefoglalója a költő, író bonyhádi éveiről. Illyés Gyula – tárja elénk a szerző – „az akkor még nyolc­osztályos gimnázium első osztályát Dombóváron végezte, majd 1914–16 között volt a bonyhádi evangélikus főgimnázium tanulója.

Az internátusban lakott és a konviktusban (tápintézet) étkezett.” (...) „A második tanévét, a harmadik osztályt, már nem kollégistaként, hanem úgynevezett kasztrában töltötte. Ennek oka a világháború alatti romló közellátás, szegényedés és a kisebb közösség előnyei voltak.

Közel a gimnáziumhoz, a József utca 4-ben (akkor József utca 428) találhatjuk az utca legszebb, szerencsére ma is gondosan karbantartott házát, a kapun belül üvegezett és nyitott verandával, a kertben nagyon szép virágokkal, válogatott fákkal és bokrokkal. Az épület homlokzatán emléktábla van elhelyezve.

Harmadikosként Illyés volt a legfiatalabb a már ott lakó, érettségihez közeledő hetedikes-nyolcadikos fiúk között.” (...) „Társai közt volt a diákság vezéregyéniségeként és eszményeként szereplő Ugrósdy László, aki a Petőfi Önképzőkör és az Ifjúsági Zenekör elnöke, utóbbinak karmestere is volt. Felébresztette a költőben a zene utáni vágyat, ebben a tanévben kapott hegedűt karácsonyra és zenélni tanult.” (...) „Sokat tartózkodott délutánonként a gimnázium pompás sportpályáján és kedvelt játszóterén. Legkedvesebb sportját űzte: futballozott.”

Az öregdiákokat bemutató sorozat újabb epizódját Filó Tamás, a BÖSZ Hírlevél szerkesztője jegyzi. A cikk a Kismányokon élő Illés Gabriella életébe enged betekintést. A kertészmérnök a családi gazdaságban tevékenykedik, növényeket termeszt és állatokat tart. A gimnáziumi éveket tekintve elsőként a kórus adta élményeket említette. „Bárhová mentünk fellépni az országban, mindig büszkék lehettünk arra, hogy petőfisek vagyunk.” (...) „Tanáraim közül mindenféleképpen szívesen idézem fel Nagy Andreát, mert én tulajdonképpen neki köszönhetem, hogy ezen a pályán indultam el, ő és a biosztáborok nagyon sokat adtak hozzá ahhoz, aki most vagyok! Szívesen emlékszem Nagy István tanár úr humoros kémiaóráira, s persze Gruber tanár úr földrajzóráit sem felejtem el sosem!

S persze Stargl Szilvi néni, igen, a kórus meghatározó volt számomra. Azt hiszem, újra lennék petőfis!”

Már lezajlott a belső vizsga

A gimnáziumban ugyancsak a május 10-i dátum jelezte a digitális oktatás végét. Az átállásról Gűth Tamás igazgatóhelyettes tájékoztatója nyomán jelent meg írás. „Újra megteltek a gimnázium termei, folyosói diákokkal. Az intézmény számára rögtön az első héten kihívást jelentett a még zajló írásbeli érettségi vizsgák és az oktatás együttes megszervezése. Nem történt fennakadás, minden rendben zajlott. A második héten újabb megmérettetés előtt álltak a gimnazisták, ezúttal a 8. és 10. évfolyamosok adtak számot tudásukról írásban és szóban, az érettségi tárgyakból, a már hosszú évek óta hagyományos, belső vizsga keretein belül. A vizsgákra a tanulók a digitális oktatási időszakban is készültek.”

Államtitkárként is dolgozott

Az 1918–19-es gimnáziumi tablón látható személyek közül Filó Tamás ez alkalommal Bassola Zoltán sorsát követte nyomon. „Bonyhádi érettségijét követően az ELTE-jogelőd egyetemén folytatott tanulmányokat, s magyar-latin-görög tanári diplomával helyezkedett el budapesti Kölcsey Ferenc Gimnáziumban. Később a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium dolgozója lett. A második világháború során mentesítő levéllel segített üldözött zsidó kollégáin. A nyilas hatalomátvételkor megtagadta a hivatali esküt, bujkálni kényszerült. Visszatérve pályájára, 1946-tól a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium államtitkáraként dolgozott mindaddig, amíg Rákosi rendszere 1948-ban nyugdíjazta.” 1968-ban hunyt el.

Borítókép: Illés Gabriella a kismányoki családi gazdaságban