Apja gyümölcsösében játszva gyakran talált középkori dénárt

– Mekkora az éremgyűjtők magyarországi tábora, s ön mióta tagja, mióta elnöke az egyesületnek?

– Már 14 évesen, 1980-ban csatlakoztam a városom, Esztergom éremgyűjtőihez – mondja Csóka Ferenc, a Magyar Éremgyűjtők Egyesületének elnöke, aki a szervezet országos találkozójára érkezett Szekszárdra. – Apám és nagyapám is éremgyűjtő volt, de ennek csak akkor van jelentősége, ha a gyerekben is él a szenvedély. Bennem élt, mert Esztergomban és környékén rengeteg régi pénzt rejtett a föld. A múzeum már nem is kérte a silányabbakat, úgyhogy bevitték az emberek az óra-ékszer boltokba, vagy eladták a gyűjtőknek. Voltak persze figyelemre méltó leletek is, például 1973-ban, amikor több mint 480 tallért találtak az 1680-as évekből. De Árpád kori pénzek is előkerültek szép számmal. Apám gyümölcsösében gyakran bukkantam gyerekkoromban, játszadozva, a homokos talajban középkori dénárokra. Talán ez adta az indíttatást. Az esztergomi csoport titkárának 1993-ban választottak meg, országos elnökké pedig 2018-ban. Ez egy nagy, közel kétezer tagot számláló szervezet, 42 városi csoporttal.

– Ön mit gyűjt? Mert mindent, gondolom, nem lehet…

– Érdemes behatárolni a gyűjtési területet. Én elsősorban kelta és római kori érmékkel, középkori pénzekkel és kitüntetésekkel foglalkozom. Utóbbival elég széles tartományban, Ferenc Józseftől napjainkig.

– Hogyan lehet ismereteket szerezni arról, hogy mi, micsoda és mennyit ér? Vannak szakkönyvek, katalógusok?

– A rendszerváltás előtt magyar nyelven nemigen voltak használható kiadványok. Külföldről kellett behozni, fénymásolni. Ma már a katalógusellátottság nagyon jó, az internet korában meg lapozgatnunk sem kell. Felrakunk egy éremképet, és megkapjuk a választ, mi ez és mikori.

– Mennyi idő alatt válhat valaki megfelelő tudással rendelkező éremgyűjtővé?

– A numizmatika a történelem segédtudománya. Felszínesen foglalkozni vele nem érdemes. Ám ha valaki szenvedélyesen szereti, akár néhány hét alatt beletanulhat, alapszinten. S aztán folyamatosan bővíteni kell a tudást.

– Fontos a személyes kapcsolattartás, az egyesületi összejövetel? Nem elég netes fórumokon megrendelni a régi és új érmeket, pénzeket, plaketteket?

– Kellenek az összejövetelek. Ez a pandémia idején is bebizonyosodott. Nem tudtak az emberek találkozni, csereberélni, vásárolni, ezért feszültté, idegessé váltak. Sokaknál akkumulálódott kisebb-nagyobb pénzösszeg, amit el akartak költeni, befektetni „bármibe”, s ennek árfelhajtó szerepe volt. Drágultak az érmek is.

– Ki adja ki ezeket? A nemzeti bank?

– A Magyar Nemzeti Bank a forgalmi pénzeken kívül minden évben kiad emlékpénzeket is. Ezeken is van ráírt címlet, például kétezer forintos réz vagy tízezer forintos ezüst veret, de ezeket nem érdemes elkölteni a boltban, mert folyamatosan emelkedik az értékük. Az első ilyen sorozat 1949-ben jelent meg: a Petőfi-ötforintos, a Széchenyi-tízforintos és a Táncsics-húszforintos. Aztán egy kis szünet következett, majd 1967-ben kiadták a Kodály-sort, utána a Semmelweis-sort, és így tovább. Egyesületünk is bocsát ki emlékérmeket, az első, az 1970-es debreceni vándorgyűlés óta rendszeresen. Az idei vándorgyűlésünk Sopronban lesz, most egy soproni érem születik.

– Drága kedvtelés ez a hobbi?

– Az éves tagdíj tízezer forint, melyből a helyi csoport visszakap négyezret, csapatépítésre. Kapnak a tagok szaklapokat és más kiadványokat is a tagdíj fejében. Ugyanakkor a működéshez és az ilyen nagyobb rendezvények szervezéséhez, mint amilyen ez az országos találkozó, nem árt támogatókat szerezni. Itt úgy tudom a Jakó Kft. a főszponzor.

– Érkeztek külföldiek is. Határokon átnyúló a gyűjtőtábor?

– Abszolút! Összeköt bennünket a közös történelmünk. Szekszárdra főleg délről, Szerbiából és Horvátországból jönnek, nekünk, esztergomiaknak pedig a szlovákokkal, csehekkel és lengyelekkel van szoros, régi kapcsolatunk. A V4-ekről még csak álmodoztak a politikusok, mikor az éremgyűjtők már megvalósították ezt az összefogást.

Éremművészet

Az Éremkedvelők Egyesülete 1905-ben jött létre Budapesten. A II. világháborút követően, hosszú kihagyás után, 1969-ben alapították az utódszervezetet, a Magyar Éremgyűjtők Egyesületét. Ennek jelenleg 42 helyi csoportja van. A szekszárdi csoport 1984 óta működik. Elnöke a tolnai Király József, titkára a bonyhádi Szőts Tihamér. Az országos elnök 2018 óta az esztergomi Csóka Ferenc. Neki már az apja és a nagyapja is éremgyűjtő volt. Foglalkozását tekintve agrárvállalkozó, aki főleg szálas takarmányt termel. Lovardák és a komáromi lovas színház beszállítója. Menedzseralkat, fontosnak tartja az összefogást, a csapatépítést az éremgyűjtők körében is. A szekszárdiaknak a közeli egyesületekkel való kapcsolatépítést ajánlja: pécsiekkel, kaposváriakkal, dunaújvárosiakkal. Büszke arra, hogy egy olyan egyesületet vezethet, melynek egykor tagja volt Kupa Mihály és Antall József is. Sok változás történt az elmúlt évtizedek során: a numizmatika a történelem segédtudományává, az éremművészet a képzőművészet önálló ágává vált.

Borítókép: Csóka Ferenc nyitotta meg az éremgyűjtők szekszárdi találkozóját

https://www.teol.hu/eletstilus/helyi-eletstilus/eremgyujtok-randevuztak-babits-varosaban-4001270/