A Kárpát-medence legjobbjai közé került a mórágyi kismester

Közel is áll, meg nem is egymáshoz Lieszkovszky Tiborné szakmája és mestersége. Szakmája alatt jelen esetben a pénzügyi, költségvetési munka értendő, amit 2008-as nyugdíjba vonulásáig végzett a 72 éves mórágyi asszony, mestersége pedig a gyöngyfűzés, ami alkotótevékenység, mégis sok számolást igényel, hogy szépen kirajzolódjanak a minták a több ezer gyöngy alkotta nyakéken.

A közelmúltban, az Élő Népművészet elnevezésű, a Kárpát-medencei kismesterek számára kiírt pályázaton ezüst oklevelet nyert. Akkor tudjuk igazán értékelni ezt a teljesítményt, ha hozzátesszük, hogy a tárgyalkotók több mint ezerötszáz munkája került a szakmai zsűri elé.

– Rendszeresen jártam a szálkai táborokba – emlékszik vissza –, ahol sárközi és ukrán gyöngygallérokat is készítettünk. Decsi-Kiss Jánosnétól tanultam meg az alapokat. A zsűriztetést 2005-ben kezdtem. Aztán kézműves vásárokba is elmentem, és kiállításokra is adtam az általam fűzött ékszerekből. Ám a táborok abbamaradtak, a pandémia miatt se találkozhattam a hasonló érdeklődésűekkel, úgyhogy már eléggé hiányzik nekem ez a gyöngyélet.

Drága szenvedély a gyöngyfűzés. A mórágyi kismester magas szinten műveli – megkapta a Népi Iparművész címet is –, szüksége van sok alapanyagra, hogy sokféle portékát készíthessen, persze a színekre és formákra vonatkozó alapszabályok betartásával.

– Leginkább cseh gyöngyökkel dolgozom – mondja –, ebből, 15–20 évvel ezelőtt, egy ötdekás csomag kétszáz forintba került, most nyolcszáz. A japán jóval drágább, szebb is, jobb is, a kínai olcsóbb, de gagyi, nincs benne két egyforma, pedig az fontos szempont ennél a munkánál. És vannak egészen borsos árú gyöngyök is, de azok nem a népi ékszerkészítéshez használatosak.

Ismerői, tisztelői azt mondják, hogy Lieszkovszky Tiborné őstehetség. Viszonylag későn, az ötvenes éveiben járva kezdte a gyöngyfűzést, és hamar a csúcsra jutott. Ő készítette többek között a bátaapáti tánccsoport fellépőruháihoz tartozó gyöngygallérokat is.

Gyöngyszemek

A sárközi ékszerekhez öt alapszín használható: a piros, a zöld, a kék, a fekete és a sárga, ami néha aranyra módosul. Legtöbben az 1800-as évek óta gyártott cseh gyöngyökkel dolgoznak. Az árban és minőségben is elfogadható. A silány alapanyagból készült gyöngyékszer egyenetlen és hamar kifakul. Holott épp a tartósság kellene, hogy jellemezze a népi ékszert! Generációkon át öröklődő, igazi alkotás, melynek ismerik és emlegetik a készítőjét. Van is miért; valaki egyszer megszámolta, hogy egy sárközi nyak­ék 16 ezer gyöngyszemből készült.

Borítóképünkön: Lieszkovszky Tiborné későn kezdte a gyöngyfűzést, de hamar a csúcsra jutott, s már a legjobbak közé tartozik