Tortakölteményeket készít égetett cukorból és dióból

– Tortaköltemények alkotója. Erre született? 
– Életem első felében egészen más úton jártam – mondja a hetvenéves Fenyő Gyuláné. – Igaz, hogy anyám már 14 éves koromban befogott konyhai munkára, de aztán jött egy nagy ugrás, Nagykónyiból Pécsre küldtek tanulni közgazdasági középiskolába. 

– Hogyhogy? 
– Felvettek oda korábban mást is, ismerős családokból. Én azt se tudtam, hogy mi az a közgazdaságtan. A helyi dolgokkal foglalkoztunk, nemigen jártunk ki abban az időben, a hatvanas évek közepén a faluból, legföljebb esztendős ünnepeken átmentünk Tamásiba. 

– Ezek szerint abban a szakmában dolgozott nyugdíjig, s csak mellékesen sütögetett? 
– Majdnem. A rendszerváltás után a munkanélküliség szele sokunkat megérintett. Tamási térségében volt a legrosszabb a helyzet. Úgyhogy negyvenéves korom körül elkezdtem keresetkiegészítésül piskótatortákat készíteni, s nagyjából öt évvel később ráálltam a grillázstortákra. Mézeskaláccsal is foglalkoztam, cukrász vizsgát is tettem. 

– Lehet fejlődni a tortakészítésben? 
– Hogyne lehetne! Egyre jobb, és ha kell, egyre nagyobb dolgok készíthetők. Például: építettem huszadmagammal egy komoly mézeskalácsházat a Szabolcs megyei Milotán. A grillázzsal kapcsolatos alapokat Pető Jánosnétól tanultam, aki, miután betegeskedni kezdett, átirányította hozzám a kuncsaftokat. Az első önálló, szív alakú grillázstortámat 1995-ben sütöttem. Ma már ennél jóval magasabb szinten állok. Székely kaput, lovashintót, autót, virágoskosarat és sok minden mást mintáztam grillázsból. Egy Guinness-rekord felállításában is részt vettem. 

– Az mi volt? Gigatorta? 
– Egy 3,63 méter magas kúp alakú grillázstorony, melynek az alsó átmérője 1,5 méter volt. Összesen 28-an dolgoztunk rajta. Úgy utaztunk fel a 2005-ös budapesti HOVENTA-ra (Nemzetközi Kereskedelmi és Vendéglátó-technikai Szakkiállítás) az ország különböző pontjairól, hogy az általunk vállalt darabokat készen vittük. S a helyszínen „csak” össze kellett rakni. 

– Nem csekélység. S mindemellett a plébánia adminisztrátora és a nyugdíjasklub elnöke. Győzi mindezt? 
– Három gyerekkel, 1981-ben költöztünk Tamásiba. Közösségi ember vagyok, szinte mindenkit ismerek már a városban. Igyekeztem úgy alakítani az életemet, hogy minél több dolog beleférjen, persze fontossági sorrendben. Amíg fel nem nőttek a gyerekek, ez a rendkívül időigényes (diós, égetett cukros) tortakészítés nemigen volt kivitelezhető. Aztán jött egy olyan időszak, amikor szinte minden hétvégén sütöttem, többet is, ballagásra, lakodalomra, keresztelőre, szülinapra. 

Mostanra megint visszaálltam egy szolid szintre, baráti körnek sütögetek jobbára. Ellátom emellett a plébániai adminisztrációt és a nyugdíjasklubbal kapcsolatos tennivalókat. A klubban közel hatvanan vagyunk, megoszlanak a feladatok. Részt veszünk a városi rendezvényeken, és készülünk az alapításunk 25 éves évfordulójának megünneplésére. 
 

Adventi mézeskalács-kompozíciók
Fenyő Gyuláné 1951-ben született Nagykónyiban. Közgazdasági szakközépiskolában érettségizett Pécsen, 1969-ben. Cukrász végzettséget 2004-ben szerzett. Házasságot 1973-ban kötött, három gyereke és három unokája van. A nagykónyi Haladás tsz-ben (később Koppánymenti Mezőgazdasági Szövetkezet) 1969-től 2004-ig dolgozott. Bérszámfejtést és könyvelést végzett. Aztán egy ideig munkanélküli volt, illetve szerződéses foglalkoztatott a dombóvári Jóléti Szolgálati Alapítványnál. Ott munkaközvetítéssel foglalkozott. Nyugdíjba 2008-ban vonult. Tamásiba 1981-ben költözött a családjával. Hitgyakorló katolikus, a plébánia adminisztrátora. Emellett a Tamási Nyugdíjasok Egyesületének elnöke. Ismert mézeskalács- és grillázstorta-készítő. Tanfolyamokon oktatta is a mesterséget. Nyugdíjas társaival minden adventkor mézeskalács-kompozíciót állít ki a tamási művelődési ház előterében.