A szilveszteri fogadalom akkor jó, ha betartható

Életünk legfontosabb mérföldkövei nem a szilveszterek vagy az újévi bulik. Mégis ilyenkor megállunk egy kicsit, összegyűlünk szeretteink, barátaink körében, vidáman ünnepelünk és számot vetünk. Az aktuális szilveszteri programok alatt végiggondoljuk a búcsúzó év emlékezetes pillanatait, örömteli vagy szomorú eseményeit, mondta Kovácsné Kaszás Beatrix szekszárdi pszichológus. 

Hogy mire vágyunk az újévben? Természetesen egészségre, gazdagságra, szerelemre, bőségre, karcsúságra. Hogy fel tudjunk hagyni káros szenvedélyeinkkel, hogy képesek legyünk többet mozogni, hogy megtanuljunk uralkodni magunkon. 

Szilveszter estéjén az emberek búcsút vesznek az óévtől, annak minden bújával, bánatával együtt. Új reményekkel, tervekkel vág bele mindenki az újévbe. Éppen ennek köszönhető, hogy hangoskodással, kiabálással, hangos pirotechnikai eszközökkel, tűzijátékkal szokás ezt a búcsúzást megtenni. A minél nagyobb hangzavar hivatott ugyanis a rosszat, a bánatot, azaz az óévet teljesen hátrahagyni, elfelejteni, és utat nyitni a szebb, boldogabb újévnek.

A szilveszteri babonák és hiedelmek köre is hosszú. Az óév búcsúztatása már ősidők óta kiemelt figyelmet kap, babonák és hiedelmek egész sora kapcsolódik hozzá. Mindig zajosan, hangosan, lármát keltve búcsúztatták az emberek az esztendőt, hogy elriasszák az ártó szellemeket, a gondokat és a bajokat. Csupa jó dolgot tettek ezen a napon, vidámsággal, bőséggel vették körül magukat, mert úgy tartották, hogy ez szerencsét és boldogságot hoz az új esztendőben. Megfogadták a dologtiltó hiedelmeket, és olyan ételeket tettek az asztalra, amelyek a hagyományok szerint gazdagságot hoznak az új évben. 

Tilos például szilveszter és újév napján mosni, mert elviszi a szerencsét. Ruhát teregetni, mert az „kiterítést”, halálozást jelent a családban az öregek szerint. Veszekedni, vitatkozni, különben nem találunk békességet az egész esztendőben. Szilveszterkor és újévkor tilos kiönteni a szemetet, mert megy vele minden jó, kidobjuk vele együtt a szerencsénket is. 

– A felsoroltak közül igyekszem mindet betartani, no nem azért, mert annyira félek a babonák hatásától, hanem azért, mert ha ünnep van, legyen az a családé és ne mossunk, takarítsunk éppen akkor – mondta Héder Péterné Piroska, bátaszéki családanya. 

Régen falun a gyerekek és felnőttek is járták a házakat, és mindenhol köszöntőket mondtak újévkor. A hagyomány szerint minden ember hitt a kimondott szó erejében, ezért csupa jókívánságot mondtak az újévre. Még ma is élő hagyomány, hogy az újév első napjának cselekedetei ismétlődnek aztán később az egész évben. Sok helyen ma is kényesen ügyelnek arra, hogy csak olyasmit végezzenek újévkor, amit egész évben is végezni kívánnak.

Az újévi első látogató is fontos volt; ha férfi volt a vendég, az szerencsét hozott, ha nő, az szerencsétlenséget. Legalábbis a babona így tartja. A friss vízben való mosdásnak is nagy jelentősége volt. Egészséget hozott a mosakodás és szerencsét is. Aki reggel elsőként húzott vizet a kútból, az úgy mondták, hogy elvitte az aranyvizet, azaz egész évben az ő oldalán fog állni a szerencse.

A szilveszter Szent Szilveszter pápa ünnepe, ő a IV. században élt, az ünnep róla kapta a nevét, ugyanis Szent Szilveszter pápa az év utolsó napján hunyt el. A szilveszteri mulatozás, féktelen evés-ivás a római korban tartott szaturnáliákra vezethető vissza. A gondtalan fogyasztás aztán lassan az egész világon elterjedt szilveszteri hagyománnyá vált. 

A honfoglaló magyarok tavasszal vagy ősszel ünnepelték az újévet, és ennek az ünnepnek a jelentősége számukra sokkal inkább az évszakváltás volt. Hiszen a nomád népeknél ekkor hajtották a legelőre ki-, illetve a legelőről be az állatokat. Ezek az ünnepek a pásztorünnepek formájában máig fennmaradtak. Később, a XVI. századig karácsonykor ünnepelték az újévet, amíg 1691-ben XII. Ince pápa ki nem hirdette, hogy az újév január 1-jén kezdődik.