Az ötvenes évek elején gyanús volt, aki postagalambot tartott

– Az egyesület 1973-ban alakult, de ön már korábban is galambászkodott…
– Húsz évvel korábban kezdtem, gyerekkoromban – mondja a 75 éves Cseh László a Tolnai Galamb- és Kisállattenyésztők Egyesületének alapító tagja. – Anyai nagyapám fertőzött meg ezzel a szenvedéllyel. 

– Milyen fajtákkal foglalkozott?
– Antwerpeni díszpostával, és máig ezt tenyésztem. Most hetven madár alkotja az állományt. Volt egy kis kitérő a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején, amikor meghirdették az országos húsgalamb programot. Sokan beszálltunk a king és a texán tenyésztésbe. De aztán az valami miatt befuccsolt. 

– S visszatért az antwerpenihez?
– Azt közben sem hagytam abba. Ha visszamegyünk az időben, mindenképp meg kell említeni, hogy Mözsön hamarabb volt galambtenyésztő egyesület, mint Tolnán. Én annak az elnöke voltam a hetvenes évek legelején. A tolnai úgy jött létre, hogy mi csatlakoztunk, beszálltunk, hogy kilegyen az alapításhoz szükséges létszám. A nyolcvanas évekre a tagok száma negyven fölé emelkedett. A fénykorunknak az az időszak tekinthető. Mára csak tízen maradtunk. A fiatalokat nemigen lehet kirobbantani a számítógép mellől. 

– A galambkiállítások nem vonzzák őket?
– Vonzanák, ha lennének. Csakhogy Tolnán nincs olyan helyiség, amelyik elég nagy, fűthető, és meg is kapnák a kisállattartók, csütörtöktől vasárnapig. Ezt nem lehet egy délután lezavarni. Idő kell a kipakolásra, bírálatra, összepakolásra. A művelődési házak és sportcsarnokok tele vannak más hétvégi programokkal. Úgyhogy Bogyiszlóra és Kakasdra vittük a kiállításainkat, a járvány előtti években. Azóta meg nem volt ilyen rendezvényünk, anyagilag sem állunk úgy. 

– Az egyesület működése nincs veszélyben a fogyatkozó tagság és a pénztelenség miatt? 
– Nagy támasz számunkra az országos szövetség. Nem maradunk magunkra a problémákkal. Helyben is akad mindig valami biztató dolog, például egy-egy új jelentkező. Eltökéltek vagyunk, szeretnénk folytatni, ezt csináljuk fél évszázada. A jubileumi évben jó volna valami tartalmas megemlékezést összehozni. Ha összefogunk, menni fog! A díszmadaras közéletben jelen vagyunk, többen járunk más egyesületek által szervezett seregszemlékre és vásárokba is. 

– Hol találkozik a legtöbb galambász?
– Az országos kiállításokon és a monori nemzetközi börzén. A börzét egy hatalmas piactéren tartják, évente hatszor. Olaszországtól Németországig rengeteg helyről érkeznek az árusok és a vásárlók, több ezren. Hozzák a kisállatokat dobozokban, ketrecekben kisebb-nagyobb teherautókkal és olyan buszokkal, amelyekből az ülések ki vannak szedve. Aki nem látott még ilyet, el se tudja képzelni, micsoda kavalkád fogadja az érkezőt. 

– Meddig érdemes tartani egy galambot? Meddig versenyeztethető?
– A díszgalamb hatéves koráig állítható ki. Aztán kezd megkopni, mint a korosodó ember. A postagalamb tíz évig is röptethető. 

– Az antwerpeni díszposta neve ellenére nem postagalamb? 
– Kitenyésztésekor, eredetileg ez egy belga postagalamb volt. Röptették, elvitték párszáz kilométerre, és hazament. Aztán továbbtenyésztették, és díszgalambbá vált. Olyan maratoni távokról, amilyenekről a maiak, az arra kitenyésztettek – 1000-1200 kilométerről ‒ ez már nem talál haza. Más a testalkata is. Régen ez volt „a postagalamb”, mindenki ezt tartotta. Ma, ezt a fajtát tízen-tizenketten tenyésztjük az országban. 

– A fajták módosítgatása állandó?
– Azt szokták mondani, hogy a galambász, szobrász is. Alakítja a madarát. És az a megállapítás is igaz, hogy a tenyésztés, hol nemesítés, hol korcsosítás. Tény, hogy a kutyáknál és a galamboknál is sok új változat jelent meg, rövid idő alatt. Ma Magyarországon körülbelül 250 féle galambot tartanak. 

– Régen, amikor kezdte, hogy nézett ki a galambászélet? 
– Sokkal szerényebb volt a kínálat, és a szabályok is nagyon mások voltak. Az ötvenes évek elején postagalambot csak honvédségi engedéllyel lehetett tartani. Nehogy a gazdájuk híreket röptessen ide-oda. Valakinek megtetszett az egyik madaram, kérte, de nem adtam oda, erre feljelentett, kémtevénység folytatása címen. Gyerek voltam még, apámmal elbeszélgetett az illetékes elvtárs; el kellett tűntetni a galambokat. Odaadtuk őket egy dobozban a pesti rokonainknak. Aztán volt, amelyik visszajött. Ez pont az ’56-os események idején történt. Megtarthattuk, mert közben eltörölték a jogszabályt. A galambok már nem voltak gyanúsak, csak az emberek.

A tolnai Galamb- és Kisállattenyésztők Egyesülete 1973-ban alakult. Jelenlegi tisztségviselői: Horváth Gábor elnök, Gróf Ferenc titkár, Cseh László pénztáros és Váli László a Felügyelő Bizottság elnöke. A szervezet megalakulásakor a Mözsi Galambtenyésztő Egyesület beolvadt a tolnaiba. Annak az elnöke a most 75 éves Cseh László volt, aki agronómusként dolgozott a mözsi Új Élet Mezőgazdasági Szövetkezetnél, nyugdíjba vonulásáig. (Palánkon szerzett diplomát 1968-ban, ahol akkoriban még felsőfokú agrárszakember-képzés is folyt.) Galambokat az ötvenes évek óta tart, versenyeredményei, serlegei, oklevelei a hetvenes évek óta vannak. Többször nyertek antwerpeni díszposta galambjai fajtagyőztes címet. Országos kiváló minősítést legutóbb 2018-ban ítéltek egy madarának, Budapesten. Az egyesület jövőre lesz ötvenéves, és Cseh Lászlónak lesz egy magánjubileuma is: 1953-ban, hetven évvel ezelőtt kezdett galambokat tartani.