Nagy Izabella: a stílussal is kommunikálunk, fontos része egyéniségünknek

– Hogyan indultál el a stílustanácsadás útján?
– Kezdetben csak egy hobbi volt. Mindenkit tanácsokkal láttam el a környezetemben. Először 2004-ben merült fel az a kérdés az egyik barátnőm részéről, hogy miért nem ezzel foglalkozom. Elhessegettem a gondolatot, de nem hagyott nyugodni. A gyermekem születése után, amikor felkeltem hozzá egyik éjjel, szembejött velem egy képzés, és abban a pillanatban jelentkeztem is rá. A tanfolyam sikeres elvégzése után még egy évig kutattam a témában, és fejlesztettem magam. Ezután váltam hivatásos stílustanácsadóvá. Egyetlenegy játék poszt­tal indult az egész, de annyira tetszett a hölgyeknek, hogy csináltam egy Facebook-oldalt, és mindenfajta hirdetés nélkül elkezdtek jönni az emberek, majd seperc alatt betelt a naptáram.

– Mit tartasz a szakmád varázsának?
– Azokban a személyekben, akik hozzám kerülnek, valamilyen belső változás megy végbe. És eljön az a pont, amikor ez beérik, és mind a hölgyek, mind az urak szeretnék ezt láttatni a külsőjükön is. Ekkor jövök a képbe én, és egy többlépcsős folyamatot végigjárva gyorsan láthatóvá válhat ez a változás, ami által a szépet, az egyedit látja meg magában az ember. Ez pedig elvezet az elégedettség érzéséhez. Úgy gondolom, hogy a stílus egyfajta kommunikáció, és a külsőnk elfogadása, annak kialakítása és az ezzel való gyengéd, játékos bánásmód fontos része az önismereti útnak. Elvarázsol az a tudat, hogy a stílus segítségével mindenki – kortól függetlenül – megtalálja önmagát.

– Mit gondolsz „a ruha teszi az embert” szólásról? 
– Én inkább azt mondanám, hogy a stílus maga az ember. Hiszen a stílus nagyon fontos része az egyéniségünknek és a személyiségünknek. Valamilyen oknál fogva, amikor ott állunk egy nagy gardrób előtt, legyen benne harminc, ötven vagy ennél több ruha, az adott fazont, az adott színt választjuk, úgy kombinálva a darabokat, hogy azok megfeleljenek az aznapi céljainknak.

– Milyen hosszú egy stílustanácsadási folyamat?
– Alapvetően három lépcsőből áll egy tanácsadás. Az első az arcnak a megismerése, és a hozzá passzoló színeknek a megismerése, megszeretése, és a megfelelő hajszín, frizura kiválasztása. A második lépcsőfok egy intimebb lépés, ezen a szinten történik a test elemzése. Ezután jön az egyik legizgalmasabb rész, a stílustérképnek a felfedezése. Azt kutatjuk, hogy kik is vagyunk valójában, mi rejlik bennünk. Csak azután, hogy definiáltuk magunkat, kezdhetjük el összeállítani a szetteket, hogy kinek mire van szüksége, milyen célokat szeretnénk kifejezni ruhatárunkkal. Egyébként teljesen egyéni, hogy ki mennyi idő alatt tudja a változásokat beépíteni az életébe. Van, akinek elég három hét is, de másnak eltarthat fél vagy egy évig is.

– Miért van az, hogy mai napig több nő fordul tanácsadásért, mint férfi?
– A társadalmunkban van egy olyan nézet, hogy a ruházkodás, az öltözködés az egy nőies tevékenység. De egy férfi is ugyanúgy becsomagolja magát minden reggel, hogy elérje saját céljait. És rengeteg olyan beszélgetésben volt már részem, amely során kiderült, hogy nagyon is érdekli a férfiakat, hogy hogyan néznek ki. Ennek ellenére mégis nehezebben kérnek segítséget. Persze vannak kivételek.

– Mit gondolsz a csúnya karácsonyi pulcsi szokásáról?
– Miért ne lehetne egy kis humort bevetni az ünnepek alatt? A mi keresztény kultúránkban az adventnek van egy mély belső lecsendülési jellege, de azért ebben az időszakban is elfér egy kevés vagányság. (Forrás: bama.hu)