Letti legyőzte a sivatagot

Embert és lovat egyaránt próbára tett a nemrég megrendezett távlovas világbajnokság. A megmérettetésen harminchat nemzet száztizenhét ló-lovas párosa és huszonhárom csapata küzdött meg egymással. A versenyzők a Perzsa (Arab)-öböl partján található Abu-Dhabi emirátusában álltak rajthoz. Magyarország hét év után teljes csapattal képviseltette magát. A százhatvan kilométeres, sivatagi távot két honfitársunk is sikeresen teljesítette. Egyikük Tolna megyei, váraljai fiatal: Szösz Letícia.

Tavaly, huszonkét évesen váltott korcsoportot, ez azt jelenti, hogy ettől kezdve már nem a juniorok, hanem a felnőttek mezőnyében kell bizonyítania tudását. Ennek megfelelően Szösz Letícia teljes erőbedobással készült – Koheilan Szilaj nevű lovával együtt – a 2022. október hónapjára kitűzött veronai világbajnokságra. Nagy csalódással vette tudomásul, hogy  a rendező és a Nemzetközi Lovas Szövetség (FEI) váratlanul törölte az eseményt. 

Az új helyszínt és dátumot november végén tették közzé. A változás Veronához képest minden téren jelentős volt. Ugyanis Abu Dhabi, ez az olajban gazdag sivatagi emirátus vállalta a világbajnokság megrendezését, február 25-i időponttal.

– Versenyző társaimmal együtt sokat tanakodtunk, azután úgy döntöttünk, hogy nekivágunk ennek a kalandnak – mondta el lapunknak Szösz Letícia. – Ami engem illet, egyrészt örültem, hogy abban az országban állhatok rajthoz, ahol már sokszor voltam és amit már szinte a második otthonomnak tartok. Másrészt viszont nagy nehézséggel kellett szembesülnöm. Ugyanis a már októberben megkezdett emirátusi szezonomat úgy kellett folytatnom, hogy közben Szilaj edzése terv szerint haladjon itthon, Magyarországon. A világbajnokságon való részvételemet így édesapámnak köszönhetem. Mert míg én az Emirátusokban versenyeztem, addig ő idehaza tartotta a frontot és készítette fel – Csenge húgom közreműködésével – lovamat. Időnként ingáztam a két ország között, hogy valahogy itt is és ott is helyt álljak. Az időjárási viszonyok itthon kedvezőtlenek voltak, olykor fagyos, máskor csúszós, sáros talajon kellett tréningeznünk, gyakran mínuszokban. 

A felkészülési időszak egyébként minden európai lovas számára stresszel járt. Nemcsak a nehéz körülmények közepette zajló edzések miatt, hanem azért is, mert mindannyian tisztában voltak vele: a téli hidegből hamarosan egy forró, sivatagi éghajlatú területre kerülnek a derék négylábúak. Soha nem lehet pontosan tudni, hogy a lovak miként reagálnak a hirtelen hőmérséklet változásra, nem is beszélve a sivatagi pálya mély homokjáról. Mindezen túl a hátasok kijuttatása rendkívül körülményes, rengeteg papírmunkával és szervezéssel jár. Szerencsére a rendező fizette a lovak igen költséges reptetését, enélkül valószínűleg a legtöbb európai versenyző nem is vállalta volna a világbajnokságon való indulást.

– Lovaink február 16-án hagyták el Magyarországot és február 18-án repültek Brüsszelből közvetlenül Abu Dhabiba – folytatta Letti. – Érkezés után kötelező negyvennyolc óra karantén várt rájuk. Ekkor Szilajt megszabadítottuk téli bundájától, hogy könnyebben alkalmazkodjon a hőséghez. A karantén végeztével egy kijelölt pályán volt alkalmunk edzeni, közben ismerkedtünk a talajviszonyokkal és a meleggel. Szerencsére Szilajnak a meleggel nem szokott gondja lenni, inkább a párás időre érzékeny. A verseny előtti napokban feszített volt a tempó, a megbeszélésekre dr. Varga Katalin, a magyar csapat vezetője járt, ahol csak lehetett, ott volt helyettünk, ezzel jelentős terhet vett le rólunk. 

Február 23-án egy csodálatos hely, az Emirates Palace adott otthont a nemzeteket és lovasaikat bemutató megnyitó ünnepségnek. Vendégszeretet és pompa jellemezte az eseményt. A lovasok felvonulását tűzijáték követte, majd a vendégek helyt foglaltak a terített asztaloknál. A díszvacsorán az Egyesült Arab Emirátusok Lovas Szövetségének elnöke is megjelent és az asztalokhoz ülve üdvözölte a jelenlévőket. Másnap reggel megkezdődtek az előkészületek a délutáni előzetes állatorvosi vizsgálatra és mérlegelésre. Valamennyi magyar ló megfelelt, így másnap rajthoz állhatott a hazánkat képviselő ötösfogat: Fekete Patrícia (Gazal Zizi), Gosztolai Zsanett (Shagya Bia), Marcsó Zsófia (O’bajan Boulos), Mihók Orchidea (Poldi), valamint Szösz Letícia (Koheilan Szilaj).

– Még a start előtti estén előkészítettük helyünket a lovak pihenőterületén, a segítő autókba beraktuk a hűtéshez szükséges vizet és jeget, mert ezekre szükségük van a lovaknak a nagy hőségben – idézte fel az utolsó simításokat Letti. – Február 25-én reggel háromnegyed hatkor nekivágtunk a távnak. Jómagam a fent említett csapattársaim közül Zsófival és Zsanival lovagoltam az első harminc kilométeres körön. Azután történt egy kellemetlen eset: egy borulásos baleset miatt Zsófi elesett lovával és jó ideig várnunk kellett a segítségre, míg újra nyeregbe tudott ülni. Bár hátrányba kerültünk, mégsem sajnáltuk az időveszteséget, hiszen nem hagyhattuk ott csapattársunkat a sivatag kellős közepén. Az első etap utáni állatorvosi vizsgálaton úgy alakult, hogy a következő kört egyedül kellett kezdenem. Hagytam a lovamat saját, kényelmes tempójában és a biztonságosságra törekedtem. Az említett baleset után azon igyekeztem – s ezt tűztem ki célul a verseny előtt is – , hogy sikeresen befejezzem a távot.  Ahogyan az a szakágunkban gyakran elhangzik, mindenki győztes, aki célba ér. Az egész napos lovaglás a gyakorta harmincöt fok feletti hőmérsékleten eléggé megterhelő volt.  Mindenesetre százhúsz kilométer után úgy gondoltam, hogy túl vagyok a nehezén, állok elébe a fennmaradó negyven kilométernek. A két húsz kilométeres körben jómagam és Szilaj társaság nélkül maradtunk, ló se előttünk, se mögöttünk. Ez mindkettőnket eléggé kifárasztott, főleg mentálisan. A cél felé közeledve már lement a nap, de még mindig iszonyú meleg tombolt. A tájékozódásban a fejlámpa és a rendező által kirakott napelemes pálya melletti világítás segített. A versenyt záró állatorvosi vizsgálaton lovamat jó állapotúnak találták. A sikeres vizsgálatok után megnéztem helyezésemet az időmérő rendszerben. Kellemes meglepetésemre a 22. helyen végeztem. Óriási büszkeséggel tölt el, hogy jómagam és Koheilan Szilaj már a harmadik sivatagi versenyünket fejeztük be együtt, ráadásul százhatvan kilométeren, és ez alkalommal egy világbajnokságon. Fekete Patrícia Gazal Zizi nevű lovával a 19. helyen zárt, Mihók Orchidea Poldival pedig valamennyivel utánam érkezett célba. Nagyon vártuk Orchidea finisét. Azért is, mert csapattag, de azért is, mert nagyon közel álltunk ahhoz, hogy a hármunk időeredményét összeadva csapat bronzzal érkezzünk haza. Orchidea ugyan teljesítette a távot, de lovát a végső állatorvosi vizsgálaton kizárták. Mindannyian csalódottak voltunk. De ez nem csökkenti elszántságunkat. Szeptemberben Európa bajnokságot rendeznek Hollandiában, reméljük, ott leszünk és ismét indulhatunk mind az öten. Ha minden jól alakul, az egyéni sikerek mellett akár egy csapat érem is születhet.

Akik hozzájárultak az eredményhez
– Hálával tartozom azoknak, akik bármilyen formában hozzásegítettek az eredményességhez – mondta Letti. – Legfőképpen a szüleimnek, akik már egy évtizede támogatják szenvedélyemet, anyagilag és a jelenlétükkel egyaránt. Hálás vagyok Csenge húgomnak, akivel kölcsönösen segítjük egymást. Kontár Gergőnek és Briginek, akik külön a verseny miatt utaztak Abu Dhabiba és egész nap mellettünk voltak. Az Ado Stables istállónak ahol versenyzem, hiszen nagyon sok mindent biztosítottak számomra és lovam számára a kint töltött idő során. Ez úton is hadd köszönjem meg a támogatást a Magyar Lovas Szövetségnek, a Magyar Távlovagló- és Távhajtó Szakágnak. Végül, de nem utolsó sorban, szüleimmel együtt nagyon nagy köszönettel tartozunk Bányai Béla bonyhádi vállalkozónak, aki az előző évekhez hasonlóan ismét szponzorált bennünket.