Tízparancsolat

Múltkor fiam új autóval ment. Üres volt az út, s közeledve a kereszteződéshez ahol kanyarodni akart, behúzódott a belső sávba. Illetve csak akart, mert, ahogy tekerte a kormány, az elkezdett rángatózni. Mikor visszafordította, nem volt gond. Akkor jött rá, nem indexelt.

Sok éve olvastam, biztos ma is így van, naponta több ezer új ötletet valósítanak meg az autókban. Ez is egy új dolog. A kocsiban kamera, vagy ég tudja mi, figyeli az utat, s ha jelzés nélkül letérsz a sávból, figyelmeztet. Aztán ott az aktív tempomat. Beállítod a sebességet, nem érsz a gázpedálhoz, de megy egyenletes tempóban, lejtőn, dombon is, ám ha utolérsz egy lassabban haladót, fékez.

Ma már ennél is sokkal többet tudnak az önvezető autók. Egyre okosabbak, ügyesebbek. Már a kormányt se kell fogni, s holnap, vagy egy későbbi holnapon, csak annyi kell, hogy beüljünk a kocsiba, kimondjuk, hova akarunk menni, és mire az akkori papírmentes újság elolvassa nekünk, amit akarunk tudni, oda is értünk. És abban az újságban nem lesz kép törött autókról, hisz nem lesznek közlekedési balesetek. Járművünk vigyáz az úton mindenre, mindenkire, betart minden szabályt.

A rendőrségi hírek csak arról szólnak, ki kit csapott be, lopott meg, vert félholtra, holtra. Mert ilyen lesz akkor is. Pedig erről is szól szabály. Két kőtáblába vésve. Mózes kapta, Istentől, a Sínai hegyen.