Tolnából is rengetegen keresik fel a párját ritkító szászvári lőteret

A csuda sem gondolná, hogy egy lőtér még az állatok számára is barátságos helynek számít. Márpedig, legalább is Szászváron, ez a helyzet: az egykori bányaterületen kialakított katlant gyakran keresi fel két vadnyúl akkor is, ha emberek tartózkodnak a közelben, máskor őzek, vaddisznók is keresztülvágnak rajta teljes biztonságban.

A több hektár területen elhelyezkedő lőteret a Szászvári Lövész Egylet működteti, amely a maga 157 tagjával az ország 5. legnépesebb egyesületének számít az ágazaton belül. A tagokon kívül azonban évente több ezren mások is felkeresik a helyet, Tolna és Baranya vármegyékből például a rendvédelmi szervek itt tartják a lőgyakorlataikat, a kadétiskolából is ide járnak lőni a növendékek. S persze a szenvedélyes hobbisták is.

– Szinte minden hivatás képviselőjével összefuthatunk a lőtéren. Nagyon sok nyugdíjas tagunk is van – mondja Pogrányi Gyula, az egylet vezetője.

– Ki jöhet el lőni önökhöz?
– Lényegében bárki. Többféle élménylövészet-csomagot kínálunk, például legénybúcsúra vagy születésnapokra. Ezt a szolgáltatást nagyon sokan veszik igénybe, ilyenkor felügyelet mellett, mindenféle előképzettség nélkül lehet lőni. Vonzó a fegyverkínálatunk is, a második világháborús fegyverektől kezdve a legmodernebbek is megtalálhatók nálunk, olyanok is, amilyeneket legfeljebb csak filmekben láthatnak az alkalmi lövészek.
Pogrányi Gyula felelevenítette a lőtér és az egyesület húsz esztendeje íródó történetét.
2003-ban először bérbe vették a területet, később meg is tudták vásárolni azt. Akkor tizenegy taggal fogtak hozzá a munkálatokhoz, s bizony a körülmények nem voltak éppen csábítók.

Az első lőállást például egy fabódéban alakították ki. A tagok és a barátok sok-sok munkaórával alakítgatták, formálták a lőteret, mígnem eljutottak odáig, hogy pályázati források segítségével ma akár egyszerre százan is tudnak lőni, önálló lőállásokat használva, ami országosan is egyedülálló.

– Van-e utánpótlás, a fiatalok is kedvelik a lövészetet?
– Igen, de sajnos az tény, hogy ez egy rendkívül költséges sport. Az ifjúsági korosztály számára még nagyon sok a kedvezmény, például nem kell fizetni a versenyengedélyért és nevezési díj sincs. Ám ez mind megszűnik, ha elkezdenek dolgozni, s akkor a többség abba is hagyja, hiszen több százezer forintos éves költségekről beszélünk. Szerencsére azonban sokan húsz-huszonöt év múlva visszatérnek, amikor már olyan élethelyzetbe kerülnek, hogy megengedhetik maguknak, hogy a szenvedélyüknek hódoljanak.
– Milyen emberek a lövészek?
– A többség rendkívül nyugodt és barátságos. Csendben ülnek, figyelik a társaikat, mit, hogyan csinálnak, a legtöbbet egymástól lehet tanulni. Lényegében egy nagy baráti társaságról van szó. Persze vannak másmilyenek is. Azt szoktam mondani, hogy a pszichológusnak, aki az engedélyt is adja, a lőtérre kellene kijárnia, s ha olyan embert lát, aki fel-alá járkál a lőállások mögött, nem tud nyugton maradni, arról biztosan tudhatná, hogy klinikai eset az illető. Szerencsére azonban ilyen lövész nagyon kevés van.

A teljes írást a BAMA.hu oldalon találja!