Vigyük vissza!

A most kitalált, illetve visszahozandó rendszernek egyelőre még sok a kritikusa, hiszen ők azt mondják, legyen mindenki érdeke a visszaváltás, az újrahasznosítás. Igazuk van. Ez mindenki érdeke... kellene, hogy legyen, én azonban mégis azt gondolom, hogy valahol el kell kezdeni ezt a folyamatot, és bármilyen szabályok is vonatkoznak majd először a visszaváltásra, ha ezzel valamennyire csökkenthető a szemét mennyisége, akkor már megérte. 

És gondolom – hiszen a józan ész is úgy diktálja –, hogy ez a későbbiekben tényleg azt hivatott majd ösztönözni, hogy ne pazaroljunk, ne szemeteljünk folyamatosan, hasznosítsuk újra, amit lehet. Gyerekkorunkból még emlékszünk erre a rendszerre. Amikor az anyukám letette az ünnepi asztalra a szénsavas üdítőt, lehetett sejteni a kopásokból, hogy az hányadik töltés lehetett már benne. 

De tudtuk, hogy mi a dolgunk vele. Szerettem visszaváltani az üvegeket, mert annak díjából választhattam a boltban csokit. Hogy annak idején miért kellett ezt megszüntetni, azon érdemes elgondolkodni, de hogy rossz döntés volt, azt már akkor is lehetett tudni. A kérdés most az, hogy időben vagyunk-e még, vagy a visszaváltás visszaszoktatása már eleve halott ügy? Bízom benne, hogy ha lassan is, de célt érnek ezek a kezdeményezések. Azonnal szeretnénk, de még mindig jobb párat lépni előre, mint semennyit.