Május elején kezdik az erdő ápolását

2023.05.05. 07:00

A vadászok több, az erdészek kevesebb vadat akarnak látni

Stílszerűen szólva: Kalauz úr kalauzol az erdőben. Annak is azon a részén, ahol ő a kerületvezető erdész. Hivatásos vadászként is irányítja és felügyeli az ott folyó munkát. A tamási központtal működő Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. tapasztalt szakembere Kalauz Csaba. Belenőtt ebbe a közegbe. Az apja is hivatásos vadász volt.

Wessely Gábor

Kalauz Csaba kedvenc fáját, a több mint kétszáz éves kiszáradt tölgyet mutatja (A szerző felvétele)

‒ Mi a kerületvezető erdész dolga?

‒ A munka terepi irányítása – mondja Kalauz Csaba ‒ Ültetés, vetés, ápolás, erdőnevelés, nevelővágás, kitermelés. A fakitermelés éves szinten 3-4 ezer köbméter, kerületenként. De ez változó, volt már nyolcezer is. Törekszünk a folyamatos erdőborításra. Vagyis: már nő fel a következő állomány, amikor az adott területen megtörténik a tarvágás.

‒ A tavalyi év nagy tehertétel volt? Mint tudjuk, a gázzal kapcsolatos szállítási bizonytalanságok és az áremelés miatt megnőtt a tűzifa iránti kereslet.

‒ Amikor felfutott a tűzifa ára, értelemszerűen bevételnövekedést könyvelhetett el a cég, de most már csak hatósági áron lehet értékesíteni, amit tudomásul veszünk, és igyekszünk kielégíteni az igényeket. A termelés volumene nem nőtt, csak ugyanazt a mennyiséget most kötött áron adjuk el. Nincs is kapacitás a többlettermelésre. Nincsenek saját alkalmazottaink favágásra, ültetésre. Vállalkozók végzik a munkát; nehéz embert találni. Vannak már visszajáró erdélyi brigádjaink is. Májusban az ápolás, a kaszálás van soron, a csemeték kiszabadítása a gazból. Akik évek óta ezzel foglalkoznak, jönnek, s tudják mi a tennivaló. Plusz van olyan lehetőség, amit közkeletű szóval lakossági gyérítésnek nevezünk. Amikor bejön az illető az erdőbe, természetesen engedéllyel, és megszedheti magának a fát.

‒ Nem rabolják le nagyon?

‒ Nem, mert megjelölöm színes festékkel, hogy mi vágható, mi vihető. Egyébként is megbízhatóak, a legtöbben évtizedek óta nálam gyűjtik a fát. Olcsón megkapják, mert megdolgoznak érte, s nekünk is jó, hogy kitisztítják az adott erdőrészt.

‒ A cég mekkora, hogyan épül fel?

‒ A Gyulaj Zrt-nek három erdészete van: a tamási, a hőgyészi és a pincehelyi. Hozzám a hét kerületre osztott tamási erdészet egyik kerülete tartozik, mintegy 1100 hektár. Száraz, cseres erdők itt a jellemzők, mert löszös, meszes a talaj és kevés a csapadék.

‒ Mik a jövőbeli kilátások?

‒ Csináljuk a dolgunkat a legjobb tudásunk szerint. Szerintem más szakmáknál is ez lenne a lényeg. Mindenki lássa el a feladatát becsülettel, és akkor működik gazdaság, működik az ország. Én a saját kerületemben megszervezem a munkát és rendet tartok. Vadász is vagyok, vendégvadászokat is kísérünk. Legtöbben a dám miatt jönnek.

‒ Önnek is az a kedvenc vadja?

‒ Az enyém az erdei szalonka és a gímszarvas. Itt hivatásos vadász vagyok, Törökkoppányban viszont egy vadásztársaság tagja. Ez a munka, az a kedvtelés. Aranyérmes gímbikákat ott lőttem. De nem az érem a lényeg, hanem az élmény, a hangulat.

‒ Itt mikor van vadászati nagyüzem?

‒ A dám barcogása idején, főleg októberben. Jönnek egész Európából, de volt már vadászvendégünk az USA-ból is.

A Turi-rét, ami egykor a dámok legfőbb barcogó helye volt (A szerző képe)

‒ Az erdészek és a vadászok érdekei mások. Hogyan lehet feloldani ezt az ellentétet?

‒ A vadász mindig keveselli a vadat, és nem érdekli az erdészeti vadkár. Az erdész viszont sokallja a vadat, mert félti a fiatal fákat. Szerencsés dolog, hogy én kerületvezető erdész és vadász is vagyok, s így valamiféle egyensúlyt remélhetőleg sikerül megteremtenem. Szeretem ezt a munkát, belenőttem, apám is hivatásos vadász volt.

‒ Lehet egy erdésznek kedvenc fája?

‒ Persze. Jól ismerjük a nagy öregeket. Tiszteletet érdemelnek. Van egy több mint kétszáz éves tölgy a Turi-rakodónál. Valaha ott volt az erdei kisvasút végállomása, onnan indult a kisvonat a fával, a dalmandi állomásra. A vén tölgy ugyan két éve kiszáradt, de meghagytuk. Mert a fák állva halnak meg.

Megkapta a Gyulaj Zrt-ért aranygyűrűt

Kalauz Csaba 1962-ben született Dombóváron. Kocsolán nőtt fel, apja vadász, egy ideig fővadász volt, ennek köszönhetően beleszületett az erdőjárásba. Légpuskát már gyerekként használt, vadászengedélyt 18 évesen kapott. Azóta vadászik, de nem a trófea, hanem az élmény miatt.

Erdész technikusi oklevelet 1982-ben, vadász technikusit 1984-ben szerzett Sopronban. Több mint tíz éve Tamásiban él, egy lánya van. A Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt-nél dolgozik, mint kerületvezető erdész és vadász. Jól ismeri az erdőt, ütemezi a telepítési és kitermelési munkát, a vadak mozgását, számuk alakulását is figyelemmel kíséri.

Tudja, milyen sok kárt okoz a fácántojásokat megevő vaddisznó, és a dám borjakat elragadó aranysakál. Vadászatokat szervez, vadászvendégeket fogad. A tapasztalt szakembert megbecsülik. Munkája elismeréséül megkapta többek között a Gyulaj Zrt-ért aranygyűrűt.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában