Senki sem szereti, ha hülyének nézik

Őszintén szólva, már az is kiábrándító volt, hogy hiába érkeztem a pénztár zárása előtt, kicsúsztam a várakozás miatt az időkeretből, de a stílus, amiben mindezt a hölgy előadta enyhén szólva is otromba volt, hogy finoman fogalmazzak. Senki nem szereti, ha hülyének nézik, azt meg pláne nem, ha úgymond kiszolgáltatott helyzetben viselkednek vele igencsak flegmán.

Úgy gondolom engem három x fölött már nehéz zavarba hozni, de az elbűvölő alkalmazottnak mégis sikerült. Kioktató stílusban közölte velem, hogy hogyan használjam az ATM-nél a kártyámat, ha pénzt szeretnék rátenni – amit nem mellesleg már számtalanszor elvégeztem korábban. Tisztelettudóan végighallgattam, majd miután végzett, közöltem vele, hogy mindezzel tisztában vagyok, de éppen az előző héten szippantotta be a kártyámat a masinájuk. Elköszöntem, majd eljöttem.

A hölgy először lefagyva nézett rám, aztán nem szólt semmit, elnézést nem kért. Nem vártam, hogy komolyan sajnálja a dolgot, de a förtelmes stílusa miatt legalább megjátszhatta volna. Nem is értem, hogy hol marad az ügyfélközpontú hozzáállás. Nem esett jól a dolog, de nyilván tudom orvosolni máshogy a problémámat, azokat viszont, akik ennél kiszolgáltatottabb helyzetben vannak, már előre sajnálom.