A jó csapat és az összetartozás élménye teszi feledhetetlenné

Emlékszem, vonattal utaztunk, és valamelyik rosszcsont az odaúton meghúzta a vészféket, amiből lett nagy ribillió. Majd a táborba érve, a diákok felügyeletével megbízott jóképű orvostanhallgatóba sok lány szeretett bele, és egymást váltva vonultunk a betegszobára, természetesen színlelt problémákkal.

Akkor nem volt ennyi tábor, mint most, amikor a szülők a bőség zavarától szédülten kapkodják a fejüket, hogy melyiket is válasszák. Egyesületek, magánszemélyek, cégek, vállalkozók kínálnak sokat ígérő lehetőségeket gyerekszerető pedagógusok felügyeletével.

Szülő legyen a talpán, aki könnyedén eldönti, hogy a gyerekre hallgasson-e – tök buli, a Pisti is odamegy –, és kifizesse a csak Pistiék pénztárcájához mért borsos árat, vagy inkább saját élményeiből merítve megpróbálja rábírni a gyereket egy egyszerűbbnek ígérkező táborra.

A szülő legtöbbször hiába meséli, milyen klassz volt a reggeli torna, a tábortűz, a vetélkedő, mert fanyalog a gyerek és inkább egy megfizethetetlen lovas-informatikai vagy túlélőtáborról álmodik. Ő még nem érti, hogy a nyaralást nem a hangzatos reklám és az érte kifizetett pénz, hanem a lelkes tanárok, a jó csapat és az összetartozás élménye teszi feledhetetlenné.