Őrizzük meg egy virággal az utazás emlékét

Ebben az időszakban mégis gyakran kényszerülnek erre a kertbarátok, hiszen utazások alkalmával sok növénnyel lehet találkozni, melyek virágoznak, ekkor a legszebbek, és adott a helyzet: vagy most próbálunk belőlük szaporítani, vagy nem lesz több lehetőség erre. A kirándulás, vagy utazás során kiszemelt növényről legegyszerűbb (lenne) magot szedni ám ilyenkor nem mindig van érett mag a növényen, sőt az is gyakori, hogy egy nemesített dísznövény egyáltalán nem hoz magot.

Nyáron zölddugványozással, vagy félfás dugványozással is szaporíthatjuk a cserjék többségét, azaz elég hajtást levágnunk és megpróbálni meggyökereztetni. Az ideális hajtás zöld, azaz még nem fásodott, de nem is annyira zsenge, hogy vágás után azonnal hervadni kezdjen. A levágott hajtást 6-15 centiméteresre daraboljuk úgy, hogy minden darabon 3-5 rügy legyen. A sűrűbb rügyállásúakból rövidebb, a ritkábbakból így hosszabb dugványunk lesz. Ezeket tegyük homokba vagy perlitbe, tartsuk állandóan nedvesen, akár fóliával, vagy befőttes üveggel leborítva, így őrizve a párát.

Árnyékos hely a legideálisabb a gyökeresedő dugványoknak. Amikor új levelet hoznak, akkor már gyökeresek. A dugványok beültetésekor fontos a polaritás megtartása, azaz amikor feldaraboljuk, majd ültetjük a hajtásokat az a végük legyen felfelé, ami a növényen is felfelé volt, és az legyen lefelé, ami a növényen is lefelé volt, mert ha ezt felcseréljük és megfordítjuk, akkor nem fognak meggyökeresedni. Vannak növények, melyeknél a levélálláson, vagy rügyálláson ez látszik, de nem mindnél. Némely növények igen jó sarjnevelők, mások inda végén hozzák a szaporulatot. Ha ilyen növénybe botlunk, akkor egyszerűbb dolgunk lesz, hiszen nem kell gyökereztetnünk.

A sarjakból lehetőleg azokat válasszuk le, amelyek már önálló gyökérrel rendelkeznek. Ez számos lágyszárú évelő növényre is alkalmazható szaporítási mód. Évelő növények másik biztonságos szaporítási módja a tőosztás. A nagyobb, több hajtással rendelkező tőből egyszerűen kiásunk egy darabot. Gyakori, hogy egy növény mellett ott vannak a kisebbek is, például a magról kelt utódok. Ezekből úgy próbáljunk kiásni, hogy minél több gyökér maradjon a tövön.

Ültetés után folyamatosan legyen nedves a talaj, és az is jó lehet, ha egy átlátszó kilyuggatott nejlontasakot húzunk a növényre, mert így páratelt lesz a levegő körülötte, kevésbé tud párologtatni, ami jó, hiszen egy ideig még a gyökere kevesebb vizet szolgáltat számára. Arra figyeljünk, hogy a tasak szellőzzön, mert különben berohadhat a levél. Amikor új hajtást hoz, az jelzi, hogy a gyökerek regenerálódnak, már képesek ellátni a növényt, akkor szoktatással a végleges helyére ültethető, kikerülhet a cserépből.