Kicsi a világ...

Nem azért, mert az ember már nem tud mit kezdeni magával, hanem pont azért, mert még annyi mindent tudna csinálni, de kevés az idő. Pláne a tengerparton, messze mindentől és mindenkitől, aki ismerős lehetne.

Kissé keserédesen telt a mi utolsó délutánunk is egy kis szigeten, a Trák-tenger partján, amikor hirtelen ismerős arcokat láttam meg a vízben. Nem akartam hinni a szememnek, de bizony az utcánkban lakó család lubickolt boldogan pár méterre tőlünk.

Hihetetlen, hogy az ember elutazik több mint ezer kilométerre, és még így is összefuthat a szomszédjaival. Úgy látszik, sehol nem tud elbújni az ember.